Nagy csodának kellene történnie ahhoz ebben az esztendőben, hogy ne a Mercedes nyerje majd meg az idei F1-es szezont, de hála az égnek bár kis kivétellel egy csapat nyeri folyton a futamokat, ennek ellenére egy páratlan csatát láthatunk Rosberg és Hamilton között. Ez sok minden miatt figyelemreméltó. És ha csak az ő csatájukról lenne szó, nos nem is kell messzire menni az időben, ám a csapat teljesítményét látva már jobb ha több évtizedet visszaugrunk.

Akár hiszi a kedves rajongó, akár nem, az autóversenyzés, hova tovább a Formula 1 történetének mind a mai napig az egyik legérdekesebb sztorija a Mercedes szerepvállalása. A gyártó tulajdonképpen mindig is része volt az autósportnak. 1930 környékét is részt vettek megannyi versenyen, nem kis sikerrel, de ami miatt sokaknak emlékezetes marad a dolog, az a második világháború utáni visszatérés volt a Formula 1-be. Az ezüst nyilak igaztörténetét amennyiben valaki csak felületesen érdeklődik a dolgok iránt, innen érdemes a legjobban megnézni.

Itt ugyanis már a sportág iránt nagyban érdeklődő, de még mindig szemtelenül fiatal rajongók szemei is felcsillanhatnak olyan nevek láttán és hallatán, mint mondjuk az 5 alkalommal is világbajnoki címig menetelő Juan Manuel Fangio, vagy éppen Sir Stirling Moss. Igaz utóbbi csak az 1955-ös évben csatlakozott az alakulathoz, abban az évben amikor is történt egy olyan esemény, ami alapjaiban változtatta meg az autósportot.

Viszont tetszik vagy sem, muszáj leszünk visszamenni annyit, hogy megtudjunk néhány alapvető dolgot. Kezdjük ott, hogy a Mercedes-Benz versenygépei nem véletlen kapták meg az úgynevezett ezüst nyilak becenevet. A dolog lényege ezzel kapcsolatban ott rejtőzik, hogy még a 30-as években a különféle GP versenyeken való részvétel alkalmával a Mercedes, illetve az Auto Union versenyautóit hívták Silberpfeile azaz Ezüst nyilaknak, ha a magyar fordítást nézzük.

Persze a csillagos márka kapcsán az is elterjedt legendásan, hogy az ezüstszín a súlycsökkentés hatására született, miután fogták és nemes egyszerűséggel lekaparták az autón lévő festéket.

De vissza Fangio és a többi legenda történetéhez. Az argentin zsenit valószínűleg sokaknak nem kell bemutatni, olyan rekordot állított fel ugyanis, amit egészen egy német fiatal ember 2002-es világbajnoki címéig nem sikerült megdönteni. Történt ugyanis, hogy 5 VB címet szerzett négy teljesen különböző márkával, ami nem kis teljesítmény. 1951-ben szerezte az elsőt, majd amikor a Mercedes pilótája lett, azonnal nyert a gyártónak kettőt zsinórban.

Utána viszont a Mercedes kiszállt a sorozatból, többek között a Le Mans-ban történtek miatt, ez az olasz szülőktől származó úriember pedig ismét olasz csapathoz került. 50-ben és 51-ben is ott volt, nem is akármilyen eredményekkel, hiszen az Alfa Romeo-nak egy VB 2. és egy 1. helyet hozott össze, majd a Masaerati alkalmazásában lett megint csak összetett második.

Míg nem, bár még az első két futam alkalmával az 54-es szezonban is ott volt, elkerült a csillagosokhoz. 56-ban viszont már a Ferrarival versenyzett és előbb velük, majd ismételten a Maseratival tudott világbajnok lenni.

Siker sztori újratöltve

1957-től kezdve pedig akárhogy ostromolták, ezt az 5 világbajnoki címes rekordot csak egy tökéletesen összerakott gárda egy nagyszerű pilótával tudta összehozni. A Ferrari Michael Schumacherrel ugyanis 2000-től 2004-ig zsinórban ötször nyert, s mivel Schuminak már előtte még a Benettonnal volt két címe, így felülmúlta ezt a teljesítményt. Bár ezzel ő sosem kérkedett, amikor beállította akkor is azt mondta, hogy összehasonlíthatatlan ez a két dolog.

Az 1954-es szezon már csak azért is figyelemreméltó, mert Fangio nem ment rossz idényt, az első futamot ugyanis megnyerte, majd az Indy 500 után következő alkalommal, Belgiumban simán nyert, pole is megvolt, a leggyorsabb kör is, ám a rákövetkező alkalommal, mikor is már Franciaországba látogatott a mezőny, a Mercedesnél volt. A szezon során egyébként összesen akkor négy pilótát használtak, nevezetesen Fangio, Karl Kling, Hans Hermann és Hermann Lang. Az első alkalommal azonnal bekezdtek, de rendesen.

Az első két hely ugyanis megvolt a rajtnál, majd ezt megtartva azonnal meglett az alakulat első futam, majd ezzel egyszerre az első kettős győzelme is. Ezek után egyébként még születtek kettős sikerek. 1955-ben Belgium, Hollandia, Nagy Britannia és az Olaszországi futam is beletartozott ebbe, de talán a Brit volt ezek közül az egyik legemlékezetesebb.

Stirling Moss volt akkor a leggyorsabb, aki akkor egy igazán fiatal tehetségként volt számon tartva. Ma már egy élő legenda, akit a legnagyobb versenyzőnek is neveznek, igaz világbajnok sosem lett. Cserébe viszont van 84 esztendő és 10 évnyi versenyzés a háta mögött 16 nagydíj sikerrel. Abban az évben pedig amikor ő is ott volt, a csapat két fajta géppel érkezett a futamokra.

Még ma is libabőrös lesz az ember:

Vannak olyan autók a Formula 1-et tekintve, melyeket ha nem is láttunk élőben versenyezni, már attól önmagában, hogy ránézünk és ismerjük a hátterét a dolognak, kiráz a hideg. A W196 névre hallgató járgánynak ugyanis létrehoztak egy áramvonalas, zárt karosszériás változatot, ami egyes pályákon nagyobb végsebességet eredményezett, ám bár az ötszörös világbajnok nem igen kedvelte ezt a verziót.

Siker sztori újratöltve

A németek 54-es visszatérésének titka igazából ott leledzik, hogy az új szabályok lehetővé tették a feltöltő nélküli 2,5 literes erőforrásokat, ezzel visszacsábítva a Stuttgarti márkát az F1-be. Sikerült és ahogy arról az előzőekben is szó volt, sorra nyerték a futamokat, szinte esélyt sem hagyva az ellenfélnek. Ha ezt nézzük némi nemű párhuzamot persze lehetne vonni a 2014-es széria és az akkori diadalok között, de ha csak az idő múlását figyeljük, már akkor is szép nagy különbségekre bukkanhatunk, hiszen a Formula 1 folyamatosan fejlődött.

Az áramvonalas kasztni nem véletlenül készült el egyszerre a másik verziójú géppel. A Francia Nagydíjat, melyen simán nyerni tudtak, Reims-ben rendezték, egy olyan pályán, mely nagyrészt egyenesekből állt.

Hozott ez pár újdonságot, hiszen nem éppen volt elterjedt, hogy a versenyzők saját maguk állítgatták az olajszintet futam közben, ám ez egy hatalmas előny is volt, mert így kezelhetőbbé tudták tenni az autót, miután a felfüggesztés keményebb lett. De ez csak egy volt a sok közül és jobban a technikai maszlagokba ha nem baj nem menjünk bele, nem ez a lényeg most.

Így vagy úgy de örökké itt volt:

Ha gyártóként nem is szerepeltek a Forma 1-ben, azért mint motorszállító visszatértek és nem is sikertelenül, sőt egy nagyon hosszú történet szakad meg a 2014-es év végén, mikor is a Mclaren szakít a Mercedesszel és egy másik nagy legendát éleszt újra a Hondával kötött újbéli (ha úgy tetszik modernkori) házasságával.

Az 55-ös évadban ugyanis a Le Mans-i 24 óráson Pierre Levegh autója a nagy csatározások közepette csúnyán darabokra szakadt, aminek egy darabja a nézők közé repülvén 84 életet vett el. Hatalmas tragédia volt ez, s bár a Mercedes vezetett, úgy döntöttek visszavonják az autókat és kiszállnak. Ezzel pedig egy korszak lezárult. A Formula 1-ből is kivonultak az évad végén.

Siker sztori újratöltve

Saját csapattal tehát már nem, de az erőforrásokat biztosítva ismételten visszakerültek a Forma 1-be, mikor is szerződést kötöttek a Sauberral még 1994-ben. 95-ben már a Mclarennel is partneri kapcsolatban álltak, majd ismét örülhettek, mert 1998-ban és 99-ben Mika Hakkinen révén kétszer is világbajnokok lettek, de később is ott voltak az élmezőnyben, 2008-ban Hamilton, 2009-ben pedig az időközben a Hondából Brawn GP-re átkeresztelkedett csapattal nyertek VB-t. A Brawn ugyanis egy évig létezett, de akkor mindkét címet elvitte.

És nem mellesleg Mercedes erőforrással, majd a sztori innentől már ismerős. A Daimler és annak részvényese az Aabar felvásárolta a többségét az istállónak és visszatértek, méghozzá egy teljesen német csapatként, hiszen még a tesztpilótájuk is német volt, Heidfeld személyében.

Források: Wikipédia/Formula.hu/F1Racing

Fotók: Motorauthority.com/Flickr.com/F1fanatic.co.uk/hu.Wikipedia.org/