Nem egyszer fordult már elő olyan a Formula 1 történelmében, hogy egy csapat ott is maradt a bajnokságban meg nem is, mondván egy átalakuláson ment keresztül és nevet változtatott. Őket simán két kategóriába sorolhatjuk. Vannak akik előtte (is) sikeresek voltak, és vannak akik csak utána lettek azok. A most induló sorozatban az F1 igazi kaméleonjait mutatjuk be!
Megannyi év Forma 1 nézése után az emberben egy idő után (pláne, ha nem csak a futamok végkimenetele érdekli) elkezd tobzódni egy rakás információ, amit egyszerűen már nem bír magában tartani. Ennek kapcsán lehet nem vagyok vele egyedül és sokak most magukra ismernek (legalábbis remélem), miután vannak olyan pillanatok amikor felmegyünk a netre és meglátunk egy képet, adott esetben valamelyik közösségi oldalon találunk valamit. Ez eddig oké, de ami utána jön, az a lényeg.
Nem elég, hogy látjuk miről van szó és magát a hozzáfűzött képet, de ennek kapcsán (ez egy TV műsor vagy egy újság cikk esetében is előfordulhat) elkezdjük ontani magunkból az infókat. Akkor is, ha esetleg van akivel minden egyes nap megbeszéljük és akkor is ha nincs! Ha valamit ezek után le lehet szűrni, akkor az olyasmi, hogy az illető megszállott az adott sportág nézésével, aki pedig ezt kívülről szemléli, annak nem, hogy a látottak, de még maga az a bizonyos rajongó sem teljesen normális. Viszont ilyenek kapcsán készülhetnek el azon összeállítások is, melyeket sokan szívesen olvasnak.
Aki ugyanis már hosszú ideje követi ádáz figyelemmel az F1-et, pontosan tudja, hogy milyen indokai is lehetnek annak, ha egy csapat nevet változtat, adott esetben teljesen megváltozik majdnem az egész, maximum az a hely marad meg ahol a főhadiszállásuk volt, meg esetleg a pilóták. A mezőny összetétele ebből a szempontból megváltozhat, de a létszám már nem biztos! Aki pedig esetleg most unt volna bele az egészbe azt megértem, de a java ezután jön. Pláne azért, mert ha valaki nem figyelt eléggé olyan dolgokra bukkanhat ami végig ott volt az orra előtt.
Az elmúlt években is volt nem egy olyan istálló mely lecserélődött ha úgy vesszük, de ebben ne menjünk bele jobban, mert akit meg csak a puszta tények érdekelnek, az meg azért fogja itt és most abbahagyni ennek olvasását. Csak, hogy néhány példát említsünk előjáróban. Ugyanígy lett a Jaguárból a Red Bull az előd megvásárlása után, de hasonlóképpen, csak már nyilván a dolgok ismeretében tudjuk, hogy kicsit más körülmények között lehetett a Hondából egy világbajnok csapat, akkor már Brawn GP néven. Abból meg rá egy évre Mercedes. Igen! Az amelyik most ontja magából a sikereket.
Mindegyik ilyen esetet nem fogjuk megvizsgálni, az hosszú lenne. Maradjunk annyiban, hogy így is érdekes lesz, ha csak azokat nézzük akiknek az elődje vagy az utódja világbajnok lett. Lehet nem is egyszer, akár a konstruktőri, akár az egyéni címeket nézzük.
A francia - olasz - angol vérvonal:
Akár hisszük akár nem, a közös pont azokban a csapatokban és gyártókban, kikről majd most szó lesz, a Lotus. Még akkor is, ha csapat nem a mai formájában tudott anno világbajnoki címeket szerezni 1963-tól. Akkor az egyéni és a konstruktőri címet egyaránt elvitte. Erre már csak azért is lehetőségük nyílott, mert tudni illik a Formula 1-es világbajnokságot és annak egyéni bajnokait 1950-től számoljuk. De a másik címet csak 1958 óta osztják ki, azóta viszont rendszeresen megszakítás nélkül.
A Lotus mellett a másik nagy pont a mostani csapat jelenlegi motorszállítója a Renault. Na szóval! A történetet a legelejétől csak úgy lehet elmesélni ha a britekről kezdünk el beszélni, vagyis arról az autógyárról amely Colin Chapman nevével lett fémjelezve. Azzal a névvel, ami teljes egészében Anthony Colin Bruce Chapman. Így lehetett a pazarul megalkotott Lotus logójában két C egy A és egy B betű is megtalálható.
Nos miután a Lotus Cars egyik testvérvállalataként a Team Lotus a Formula 1-el egyetemben még jó pár sorozatban sikeresen szerepelt az autósportot illetően, így nem nehéz elképzelni, hogyan is szerezhettek meg anno összesen 13 bajnoki címet a szériában, 6 egyéni és 7 konstruktőri címre felosztva. Az istállónál már a kezdetektől fogva nagy nevek versenyeztek, így például ott volt az első években Graham Hill és Jim Clark, hogy az igazi nagyágyúkat emlegessük.
De versenyzett náluk Mansell, Rindt, Andretti, az olasz Elio de Angelis, vagy ott volt még a svéd Ronnie Peterson, de nem hagyhatjuk ki Mika Hakkinent és a nagy brazil neveket: Senna, Fittipaldi, Piquet. A nagy sikereknek ők is részei voltak, már csak annál is inkább, mert a csapat a VB címeket a 60-as évek elejétől a 70-es évek végéig tudta begyűjteni. Többek között ez is hatással volt a színek legendás elterjedésére, amire még most is sokan emlékeznek, rossz esetben a könyvekben, vagy bárhol másutt látott képek/felvételek alapján.
Alapvetően az ugye sötétzöld volt és ez lenne az igazi színe az F1-es Lotusnak, de hát ahogy jöttek a szponzorok úgy változott meg a festés is, így lehetett szintén legendás a Forma 1-be ma is használt fekete-arany dizájn is. Ahogy ma az alkoholos készítmények, akkor (és ez még a 2000-es évek elején is érezhető volt) a cigaretta reklámok szabadultak el az autókon és a pályák szélén. A fekete-arany kombináció létrejötte is így történt. Ha valaki kíváncsi rá, utána nézhet, de a lényeg itt van: a John Player Special márkának köszönhető a dolog.
Színek ide-vagy oda, nem ez segítette a pilótákat a VB címhez, mindenestre könnyebben megjegyezhetőek voltak a járgányok. Az elsőt még Jim Clark szerezte 63-ban, ráadásul 7 futamot megtudott nyerni, amivel elég simán világbajnok lett. A folytatás sem lett rosszabb, bár igaz címvédés nem lett a dologból és ami azt illeti az is csak egyetlen egyszer fordult elő a történelmük során. 1972-ben (mikor is a bizonyos dohány reklám megjelent a versenygépen) Emerson Fittipaldi fantasztikus teljesítményt mutatott. Bárhogyan is legyen, de képes volt a saját maga és a csapat Világbajnokságát egyaránt megnyerni, hiszen mind a két cím meglett.
De mindezt úgy, hogy a csapattárs, David Walker egy darab pontot nem tudott összehozni. Rekord volt ez a győzelem, mert a brazil akkor a legfiatalabb világbajnoknak mondhatta el magát 25 évesen, míg nem 2005-ben Fernando Alonso a Brazil Nagydíjon megdöntötte a csúcsot. Címvédés egyéniben nem, csapatban viszont lett. Jackie Steward lett a legjobb, Fittipaldi és a már említett Peterson pedig egy konstruktőri győzelem mellett a tabella 2. és 3. helyét hozták el.
Mindezek előtt még három, utána pedig már csak egy év volt amikor VB-t nyertek. Igaz ezekben az esztendőkben az összes címet besöpörték. 1965 (Jim Clark), 1968 (Graham Hill), 1970 (Jochen Rindt, aki sajnos a szezon vége előtt életét veszítette, így az egyetlen posztomusz világbajnok), 1978 (Mario Andreti).
Nos ezek után már több nagy sikerük nem volt, ellenben nagy nevek így is mentek náluk, valamint voltak futamgyőzelmek és pole pozíciók az évek alatt. A 90-es években aztán történt, hogy az eredmények nem igen akartak megjönni, a pénz fogyóban volt, a szponzorok elmentek, a költségvetés pedig igen kicsi volt. 1994 volt az utolsó szezon amikor futottak, majd az egyetlen olyan idényük is egyben mikor nem tudtak pontot szerezni.
Nem sokkal ezután és a 95-ös esztendőben már Pacific néven működött a csapat.
A Renault és a Benetton története:
A dolgok itt kapcsolódnak össze, pontosabban a sztori végén. Ugyanis az a két gárda, mely végül eggyé forrott össze, adta az alapot ahhoz, hogy jogutódjaként fekete-arany színekben mehessen a Lotus 2012-től.
A Renault még a 80-es években került be úgy a Formula 1 akkori körforgásába, hogy behozta a turbós motorokat, amivel egy lavinát elindítva köszöntött rá mindenkire a turbókorszak. Ha ehhez hozzá vesszük a mai turbós érát ami idén indult, akkor mondhatjuk, hogy ami a 80-as évek elején volt, az volt az előd és a kezdet. Ahogy aztán az idő telt-múlt, nem ez volt az egyetlen olyan dolog amit képesek voltak úgy rásózni a világra újdonságként, hogy mindenki számára elterjedt és mai napig meghatározó szerepet tölt be.
A gyártóként való visszavonulás 1985-ben volt és még ebben az esztendőben a Német GP-n tették bele azt a fedélzeti kamerát a harmadikként indított autójukba, mellyel először tudtak a pilótafülkéből felvételeket mutatni élőben a futamot a TV-n keresztül figyelőknek. Az ezt megelőző jó pár évben viszont nem voltak mindig sikeresek. Sőt! Amikor 77-ben beszálltak és hozták a maguk kis 1.5 literes V6-os turbójukat, akkor gyakorlatilag hülyének nézték őket.
Ezt köszönhették a rengeteg meghibásodásnak, meg ami azzal jár. Egy jó nagy fehér füsttel ami az autóból jött ki. Látva ezt meg az autó jellegzetes színét, ráragasztották a csapat autójára a sárga teáskanna gúnynevet. Később aztán megindult a fejlődés, igaz elég lassan, de 79-ben már megszerezték az első sikerüket is. Ráadásul a lehető legjobb helyen: hazai pályán! Jean-Pierre Jabouille azok után, hogy nem sokkal az előtt Dél-Afrikában már összekapart egy pole-t, ezúttal a futamgyőzelmet is megkaparintotta. Ami pedig növelhette az örömüket, hogy a másik autójuk René Arnoux révén harmadik lett.
A nagy áttörés ekkortájt indult meg, de a nagyobb sikereket, illetőleg, hogy ténylegesen az élmezőny tagjává válhassanak stabilan, legfőképpen Alain Prost érkezésével érték el. Amíg ott volt 9-szer nyertek, plusz még kettő győzelmet Arnoux szerzett, így ő sem maradt ki a buliból. Viszont ahogy mind a ketten elhagyták a csapatot idővel úgy a szerencse meg az eredmények is elmentek a pilótákkal együtt.
A turbókat már mindenki használta, de a Renault hiába forradalmasított, nem az övék volt a legjobb, 85-ben pedig kiszálltak. Mint gyári csapat, akárcsak mostanság. Motorszállítóként már az első hosszabb szünet előtt két évvel elkezdtek tevékenykedni, ezt pedig megállás nélkül folytatják mai napig, azaz egy kivétellel: 1986 után volt egy kis leállás, de csak 89-ig. Utána már minden ment tovább és a 90-es években beérett a munka gyümölcse. A Benetton és a Williams motorszállítójaként összesen 6 VB-t nyertek.
És itt jön képbe a Benetton! A team ahogy arra a nevéből is rálehetett jönni a divatáru üzletláncot irányító Benetton Csoport tagjaként jött létre, miután megvették a Toleman-t, ami egy brit csapatként működött. Ezt a 4 éves működés alatt főszponzori szerepkörben pont a Benetton támogatta. Miután megvették, a szponzorált istállóból saját lett, ez pedig 2001-ig bezárólag volt így. Vagy ha nagyon pontosak akarunk lenni, akkor 2000-ig, hiszen akkor a Renault, amivel motorpartnerségben 95-ben mindent vittek, (miután címvédőként a Ford erőforrásokról átváltottak), felvásárolta a gárdát.
A Benetton viszont hasonló helyzetben volt akkor a reklámozás ügyében, mint később a Red Bull, hiszen sok helyen megjelentek a feliratok, majd az egyiket amin rajta voltak (bármekkora felületről is legyen szó) megvásárolta. A Tyrrell és az Alfa Romeo szponzorálása után a Toleman jött, amit ugyebár meg is vettek. Az igazi sikerszéria viszont nem ekkor, hanem majd 90-ben jött.
Akkortól Flavio Briattore ült be a csapatfőnöki székbe, és miután (ha nem is a legtisztességesebb körülmények között) Michael Schumacher is csatlakozott, alakultak a dolgok. A fiatal német igazán gyors volt és már 93-ban is komolyan figyelni kellett rá, a következő két évben meg világbajnok lett.
Vele kapcsolatban ami utána következett, az már mondhatni történelem, viszont a Benetton még ezek után is ott maradt az F1-ben, igaz 1997-ben aratták Gerthard Bergerrel az utolsó futamgyőzelmet. Giancarlo Fisichella aki később már igaz a Renault-hoz, de visszatért és a 2005-2006-os világbajnok csapatban is ott volt, egy 3. helyet hozott össze a csapat utolsó szezonjában, ennyi örömük még lehetett a végén.
Ami pedig a Benettonnak nem volt meg, de a két utódnak igen, az nem más mint a székhely megöröklése. Az enstone-i bázis ugyanis jelenleg is üzemel, ám most már a Lotus használja. Persze csak azok után, hogy a Renault ment két egészen jó évet Jenson Button és Jarno Trulli párosával, majd Alonsoval jöttek a nagyobb sikerek. Az első győzelmek és a két VB cím. Innen már ismerős lehet a sztori. Mindezek után hanyatlani kezdtek a dolgok. 2008-ban jött még két siker és ennyi.
Sem 2009-ben, sem pedig egy év múltán nem nyert futamot a csapat, majd 25%-ot megtartva adták el a azt
A Lotus itt is/ott is:
A Renault eladta, de egy részét megtartotta, azt amiből Group Lotus tulajdonrészt vásárolt. Ezzel semmi baj nem lett volna, ahogy még talán azzal sem, hogy megint jött a régi dizájn az autón, illetve a Lotus Renault GP néven szerepeltek. Csak, hogy Tony Fernandes 2010-ben engedélyt kapott egy új csapat indítására. Ez lett a Lotus F1 Team, ami azért nem ugyanaz mint az eredeti Lotus, egy teljesen más csapat, igaz a Lotus Cars tulajaként szereplő Proton általi támogatottsággal indultak el. Ehhez pedig 2011-ben még David Hunttól a név tulajdonosától engedélyt kaptak a Team Lotus használatára.
Viszont a Group Lotus meg tiltakozott, így az év végén megegyeztek. Ennek értelmében jelenleg is a Renault jogutódja a Lotus Renault lett, míg a másik csapat a Caterham nevet használja. Előbbi pedig nyilván sikeresebb, miután két évig simán az élmezőny tagja volt, tavalyelőtt óta pedig már a Renault gyárt is kihagyták a nevükből és helyette az F1 Team szerepel a leírásban. Két futamgyőzelmükből (két év alatt egyet-egyet) mindegyiket a finn Kimi Raikkönen szerezte.
Fotó: Club-Renaultmotorsport.com/Gtplane.net/Diariomotorsport.com.br/Ilovemotorsport.tumblr.com/Bleacherreport.com
Szerző: Sportfanatic
Copyright: Mainet.hu