Ha valami lényege volt annak, hogy a Formula 1-ben jó régóta (kisebb-nagyobb szünetekkel) megrendezték az Európai Nagydíjat, akkor az leginkább egyfajta ajándék volt. Egy grátisz verseny a naptárban, amelyet egy olyan ország kapott meg általában, mely a legtöbbet tett a sorozatért az adott időszakban. Hamarosan visszatér. Jöjjön egy kis múltidézés!
Azért ezt is érdemes még messzebbről szemlélni, persze a nélkül, hogy nagyon elvesznénk itt a sztorizgatásban és a történelmi események felidézésében. Ezt a címet ugyanis gyakorlatilag a kezdetektől fogva 1977-ig bezárólag mindig egy európai verseny kapta meg és az eredeti nevével együtt párhuzamosan tudta használni, a későbbiekben pedig egy nagyszerű lehetőség voltak az ilyen elnevezések mindarra, hogy egy ország egynél többször is futamot rendezhessen szezonon belül. Hiszen ugyanazon a néven egy ország sem rendezhet két futamot. Igen érdekesen nézne ki, ha két Német vagy éppen Olasz Nagydíj lenne.
Pontosan ezért volt jó az Európai, a Luxemburgi, de még a San-Marinói Nagydíj elnevezés is. Az utóbbi Imolában volt Bologna mellett, ez még talán nem is olyan érdekes, de a luxemburgi igen. Főleg miután azt nem a ténylegesen így elnevezett mini államban rendezték, hanem a németeknél a Nürburgringen. Később persze ezt a pályát már úgy szokhatta meg az ember, mint az Európai GP helyszíne, így aki a 90-es évek végén vagy éppen a 2000-es évek elején nőtt fel és akkor nézte az F1-et, annak gyakorlatilag ez a verseny örökre odakötődik. Még akkor is, ha Spanyolország kapta meg a lehetőséget az utolsó években, továbbá korábban is rendeztek ott.
Egészen pontosan 1994 és 98-ban, majd 2008-tól az eddigi utolsó években, hiszen a legenda tovább él. Most egy abszolút újonc helyszín lesz a rendezője. Nevezetesen Azerbajdzsán!
A nagy nevek versenye:
Nem igen fordult elő az Európai Nagydíjak kapcsán olyan eset, hogy ne egy akkori vagy későbbi nagymenő nyerje meg a futamot. Már a 83-as visszatérés után is Nelson Piqué volt a leggyorsabb, de Alain Prost, Nigel Mansell, Jacques Villeneuve, Mika Hakkinen, Jonny Herbert, Ralf Schumacher és még Felipe Massa is tudott itt nyerni. Igaz ők mindannyian csak egyetlen egy alkalommal. Rubens Barrichello és Sebastian Vettel ugyanis már a duplázásra is képesek voltak, de az igazi nagy mestere a pályának még csak nem is a 3 sikerrel gazdagodó Fernando Alonso. Sokkal inkább a hétszeres világbajnok Michael Schumacher!
A német legenda, képes volt hatszor is megnyerni az Európai Nagydíjat. Az elsőt még Jerezben aratta, ami sokáig az utolsó ott rendezett spanyolországi futam volt ebben a tekintetben, mindaddig míg nem visszatértek, csak már egy utcai pályára. Valencia volt ugyanis a vendéglátó 4 évig. Schumi az összes többi ezen a futamon aratott diadalát már Németországban szerezte, ráadásul a 95-ös siker kivételével (akkor még a Benetton pilótája volt) mindegyiket a Ferrarival. Az ő futamaiból sokaknak a legemlékezetesebb a 2012-es volt.
Akkor ugyanis folyamatosan balszerencséje volt az egész szezonban, bármennyire is adott volt a lehetőség a futamgyőzelmekre. Kivéve ezt, itt ugyanis a szerencse mellé állt és (többek között) a baleseteknek is köszönhetően felért a dobogóra ami már eléggé váratott magára.
Kituntetes 2
A számok szerint:
Ahogy azt mondani szokták a számok nem hazudnak, szóval ezek között is találhatunk még pár dolgot.
5: Összesen ennyi helyszíne volt az Európai GP-nek 1983-tól kezdve. Korábban ugyanis elég sokfelé járt-kelt ez az elnevezés, de onnantól kezdve viszonylag stabil helye volt.
2: Ha már itt tartunk, a Britek két pályával kerültek be ennek a történelmébe 83-mal kezdve. Mind a kettő legendás pálya, valószínűleg sokaknak nem kell bemutatni a Donington Parkot és a Brands Hatch-i aszfaltcsíkot. Az előbbit már csak azért is ismerhetik sokan, mert ugyebár a MotoGP angliai futamait bonyolították le már jó sokszor azon a helyen, továbbá pár éve nagyon úgy tűnt, hogy a Formula 1 is visszatér oda elhagyva ezzel Silverstone-t.
7: Ennyi nemzet adott győztes pilótát az 1977-től 83-ig tartó szünet után. A braziloknál Nelson Piqué, Ayrton Senna, Rubens Barrichello, Felipe Massa. Franciaországból, Finnországból, valamint Kanadából már nem ilyen hosszú a sor. Onnan csak egy-egy pilóta hozhatta el a győztesnek járó díjat. Alain Prost, Mika Hakkinen és Jacques Villeneuve. Furcsa vagy sem, de ez a három ember az Európai Nagydíj megnyerése után egy évvel világbajnok lett! Ez alól csak Fernando Alonso kivétel hiszen a spanyoktól ő az egyetlen, de már abban az évben világbajnok lett, amikor 2005-ben nyert a Nürburgringen.
Ami pedig a többieket illeti: nos a németeknél sokáig úgy tűnt, csak a Schumacher testvérek tudnak nyerni, de Sebastian Vettel két sikere bizonyította ennek az ellenkezőjét 2010-ben és 2011-ben. Mindamellett, hogy a Red Bullnak feküdt a Valenciai pálya. A britektől ketten, Mansell és Herbert lett első.
9: A csapatok száma, amelyek képesek voltak nyerni. A legtöbbször a Ferrari 7 sikerrel, amit 4 pilóta szerzett. A McLaren és a Williams 3, a Benetton és a Red Bull 2, a Brabham, a Steward, a Brawn GP és a Renault egyszer. Utóbbi viszont motorszállítóként és nem saját gyári csapatával részese volt a Benetton 95-ben elért sikerének.
3: Bűvös szám ez, hiszen mint az-az előbb kiderült a két brit gárda ennyiszer lett a legjobb, de ami a 9-es szám vizsgálatánál nem derült ki, hogy a wolkingi és a grovie alakulatnál is három különböző versenyzővel érték el ezt. Mind a kettőnél volt már szó róluk. Prost, Hakkinen, Alonso, Mansell, Villeneuve, Ralf Schumacher.
1: Végül egyetlen egy indok miért nem esett szó egészen idáig az 1977 előtti éráról. Nos miután akkor még az „Európai” névvel megáldott futamok nem önállóan szerepeltek a naptárban, hanem a nagydíj saját nevével párhuzamosan, így ezért az kicsit más tészta.
Kituntetes 3
A britek korszaka:
Az 1983 előtti időszakban, mely tulajdonképpen 1950-től kezdve egészen 77-ig tartott kettő darab megszakítással, többségében a briteknek okozhatott örömet. 51-ben, illetőleg 69 és 71 között nem volt olyan verseny amely ezt a címet kapta volna meg, de mikor igen akkor a szigetországból származóak vitték a prímet nagyon sokszor.
54-ig Guiseppe Farina, Alberto Ascari és Luigi Fagioli hármasának, valamint Juan Manuel Fangio-nak köszönhetően csak olasz és argentin győztes volt. 1955-ben aztán ez a sorozat megszűnt. Maurice Trintigant (francia) volt a legjobb Monacóban a Ferrarival, majd 56-tól 77-ig mindössze 5 alkalommal nem brit pilóta zárt az élen.
John Surtees egyszer, Jim Clark, Graham Hill, Jackie Steward és James Hunt kétszer, Tony Brookes és Stirling Moss háromszor is első lett. Az utóbbi kettősnek viszont simán írhattunk volna 2,5 győzelmet.
A 57-es Brit Nagydíjon Moss vezetett, de a motorja felmondta a szolgálatot. Viszont így sem lett vége, Brookes-t kihívták a 2. helyről, mondván adja át az autóját Mossnak. Megtörtént a csere, így mikor a 9. helyre visszaálló brit később megnyerte a futamot, osztoztak a pontokon.
A jövő:
Persze ha már annyit beszéltünk az önállóan naptárba kerülű versenyekről, akkor idehozhatnánk onnan is hasonló eseteket. 2003-ban amikor visszatolták Michel Schumachert a pályra például... Na ugye! Meglátjuk majd, hogy később mikor visszatér, lesznek e hasonlóan izgalmas és érdekfeszítő események. A szurkolók reakciója mindensetre érdekes, volt aki nem érti miért pont Bakuba megy majd el a Forma 1, de van akinek csak annyi a gondja ezzel, hogy esetleg egy nagy névvel és múlttal rendelkező pálya kárára érkezik ide. De hát valahol meg el kell kezdeni! Végülis a Spanyol vagy a Magyar Nagydíj sem csak az égből pottyant a jelenlegi helyére.
Fotó: F1-Facts.com/Mirror.co.uk/Diariomotorsport.com.br
Szerző: Sportfanatic
