Fontos ponthoz és évadához érkezett el a Formula 1 előszobájának tartott nevelő sorozat a GP2. A széria ugyanis már a 10. szezonját kezdte meg az idén, mind azon által a múlthétvégén volt a 200. futam Németországban. Nézzük mit adtak nekünk eddig!
Kezdjük az elején. Mit is tudtunk mi eddig ezekről a nevelő szériákról? Az átlagember úgy isten igazából ugyanis akkor kezdett el ezekkel kicsit komolyabban is foglalkozni, mikor még úgy 12 évvel ezelőtt különféle okok miatt az RTL Klubhoz kerültek a Formula 1-es közvetítések, így pedig ezáltal az akkor éppen az F1-hez talán legközelebb lévő sorozat, a Formula-3000 is képernyőre került egy magyar fiatalember, nevezetesen Baumgartner Zsolt révén.
Nos, ami őt illeti, sokan szorítottunk neki és volt is miért, hiszen előbb a Jordan, majd a Minardi csapat alkalmazásában állt és versenyezhetett a Formula 1-ben. Plusz ki ne hagyjuk a magyar autósport egyik talán máig legnagyobb és a laikusok számára legfurább örömét. Zsolti ugyanis az USA Nagydíjon 2004-ben a 8. lett amit akkor egy ponttal jutalmaztak. Ő tehát mind máig az első és egyetlen magyar Formula 1-es pilóta, s egyben pontszerzőnk is.
De persze nem csak onnan lehetett ismerős a sorozat, ami két évtizeden keresztül szállította a később nagyobbnál-nagyobbra feltörekvő tehetségeket. Hova tovább ma már nagy neveket. Az igen hasznosnak bizonyuló sorozatból került ki már az első szezon győzteseként például Christian Danner, aki ma már a szakma elismert tagja, még akkor is, aki nyert 24 órást a Nürburgringen és Spa-ban is.
Aztán csak, hogy folytassuk a sort olyan nevekkel amikre talán már a fiatalabbak is emlékeznek, mint mondjuk Jean Alesi, Luca Badoer, Olivier Panis. És akkor ugorjunk egy kicsit az időben: Jörg Müller, Ricardo Zonta, Juan Pablo Montoya, és az utána következő bajnokok, mint Nick Heidfeld, Bruno Junquiera, Justin Wilson, Sebastian Bourdais, Björn Wirdheim, és az utolsó győztes 2004-ben. Vagyis Vitantonio Liuzzi. Ő már rá egy évre ott volt az F1-ben és az akkor Jaguárból átalakuló Red Bull pilótája lett.
Igaz azért a pozícióért meg kellett küzdenie Christian Kliennel. Csak, hogy míg voltak szép eredmények erről a helyről, szembesülni kellett a valósággal. Nem éppen volt ugyanis egyértelmű, a Formula 1-es csapatok mely kategóriát követik árgus szemekkel, honnan akarják kiszedni a számukra legjobb versenyzőt, vagy éppen hol is bukkanhatnak rá. A Formula-3000 egy jó széria volt, de a kategória ennyi idő után már elfáradt, így új színt kellett vinni a dologba.
Alapok nélkül nem lehet építkezni: Az egész lényege az volt, hogy a sorozatot közelebb vigyék az F1-hez és az ottani körülményeknek megfelelően élesszék újra a kategóriát ami a legközelebb van a legnagyobbakhoz. Az alapok ott rejtőztek, hogy az elején a Dallara, a Renault (illetve a Mecachrome) és Bridgestone- hármasával való együttműködés révén sikerült egy nagyszerű technikát létrehozni azon az alapelven amin gyakorlatilag az összes nevelő sorozat működik, miszerint mindenki azonos technikát kap és bár vannak csapatok, azok dolga a nevelés, hiszen ez főként a pilótákról szól. Csakhogy abban, hogy ez így legyen, szorosan együtt kellett működni a Formula 1-es istállókkal is, valamint a gyártókkal, de mint azt például a 2014-es évad is bizonyítja, ezzel tulajdonképpen 10 év távlatában sincs baj. Ha most megnézzük ott van az EQ8 Caterham Racing, amit már a nevéből és az autó festését látva is kiderül, melyik F1-es gárdához tartoznak. Ezen felül pedig ott van még az ART és a Hilmer, ami a McLaren és a Force India csapatokkal állt partneri szerződésben. |
A másik fontos dolog, hogy mindenképpen ragaszkodnak bizonyos alapelvekhez. Ilyen például a költségek, lehető legalacsonyabban való tartása. Ez nem egy egyszerű feladat, de eddig megtudták oldani, és nagyon sok jó versenyt láttunk már, így a 200. futam sem volt akármilyen. Pedig azt már nem is azokkal az autókkal kellett volna futni a srácoknak, amivel jelenleg mennek, azaz a Dallara GP2/11-es géppel. Az alapelvek egyik lényege volt még a 3 éves ciklus. Ennyi időnként újulnak meg úgy nagy általánosságban és ennyi időnként készül új technika is.
Ám mivel szó volt a kis költségről, így az autó maradt a régi. Eddig ezzel nem volt probléma és nem valószínű, hogy a nézők közül bárkit is zavarna.
Egy család lett a vérfrissítésből:
Nos ami azt illeti a legelső három év nagyon jól sikerült, és a későbbiekben többek között ennek hatására két testvér is létrejött. Az első a GP2 Asia lett ami a régió tehetségeinek felkutatását igyekezett előrehozni, továbbá mivel ez alapvetően azon szakaszában volt az évnek, amikor az autó és motorsportok már pihenőre mentek, vagy éppen az év elején vagyunk, így az új szezonra való készülődés közben senki sem marad éhen a rajongók közül.
A harmadik tesó a GP3 lett. Ennek különösebb lényege nem volt, míg a GP2 a Forma 1 előszobája, addig ez a GP2-nek az előzetese ha úgy tetszik! A terjeszkedés tehát szépen haladt és innen is sok tehetség került már ki, olyan aki az F1-ben is megállta a helyét De magyar pilóta is szerepelt itt. Gondolok ezzel Kiss Pál Tamásra aki jelenleg az Auto GP-ben tapossa a gázt. Innen üzenjük: hajrá Tomi!
Bő a termés:
A célját tulajdonképpen mindenki elérte ezzel a sorozattal (bár a pilóták ebben lehet nem értenének egyet), mert jó pár olyan név került ki innen, akiket ma abszolút a legjobbak között tartunk számon, annál is inkább ha csak az első három évet nézzük. Kezdhetjük ugyanis a sort rögtön a 2005-ös első szezonnal.
A győztese Nico Rosberg lett, aki 2006-ban már a Williams-ben taposta a gázt a nagyok között, de ekkor figyeltek fel többen Heikki Kovalainenre is, aki később a Renault, majd a McLaren versenyzője is, volt. Plusz Caterham. Scott Speed is ott volt akkor és a harmadik lett a pontversenyben. Őt sem kell sokaknak bemutatni, bár ő tényleg született versenyző, elég csak megfigyelni a vezetéknevét.
2006-ban aztán érkezett Lewis Hamilton, aki szintén ugyanabban az ART Grand Prix-nél vezetett akiknél Rosberg egy évvel az előtt világbajnok lett. Aztán láss csodát, talán még ők maguk sem gondolták volna teljesen komolyan, hogy 2014-ben a mezőny legjobb autójában, egymással fognak csatázni a világbajnoki címért, régi legendás párharcokat felidézve ezzel sokakban. Nem mellesleg itt szerepelt az a José Maria Lopez is, aki manapság a Citröen autójában van az élen Yvan Muller és Sebastian Loeb társaságában a WTCC mezőnyében.
Aztán voltak itt még olyanok (csak, hogy haladjunk előre) mint a ma már a magyarok egyik kedvence, Timo Glock, de ott van még Lucas Di Grassi, Nico Hülkenberg, Pastor Maldonado, Romaing Grosjean, Jules Bianchi, Sergio Perez, Vitaly Petrov, Bruno Senna, vagy éppen Esteban Gutierrez. Ők ma már mind a Formula 1-ből lettek világszinten is ismertek a szurkolók számára is, és nem csak a szakmában.
Persze aztán ahogy a Tanú c. filmben mondták anno, az élet nem habos torta! És ez így volt például azzal az olasz Giorgio Pantano-val is, aki 2004-ben (ha emlékszik még ő rá valaki), szerepelt a Formula 1-ben méghozzá a Jordan csapatánál. Ami aztán ilyen kaméleon módjára később Midland, majd Spyker, azt követően meg a mai nevén már Force India lett.
Az élettel a karrierjét látva neki sem volt mindig szerencséje. Tudni illik, hiába került be, Eddie Jordan sem volt vele maradéktalanul megelégedve, a szponzorok sem igazán fizettek, így került a helyére az a Timo Glock, akinek előbb a Champ Car, majd szintén GP2 maradt a későbbi években. Ám míg Glocknak bejött a dolog, Pantano bár bajnok lett, nem kapott ismét ülést. Persze nem csak azoknak nehéz akik már egyszer bekerültek a nagyok közé és kipottyantak onnan. |
Erre bizonyíték a legutóbbi két bajnokság. Gutierrez már F1-es, de a bajnok Davide Valsecchi már nem tudott állandó ülést kapni, csak kizárólag teszt és tartalékpilótai szerepkörbe. De ha már itt tartunk meg kell említeni Fabio Leimert, Sam Bird-t és James Calado-t is, mert ők sem versenyeztek az idei Formula 1-es évadban eddig.
De ne nagyon most ne menjünk bele ezekbe a dolgokba, mert akkor elmennék egy olyan irányba, ami a „miért kerülnek be a fizetős pilóták a rendes tehetségek helyére” témakört veséznénk ki immáron ki tudja hányadik alkalommal.
Ahogy mondani szokták: ilyen ez a popszakma!
Fotó: Speed-sportmagazine.com/Livef1.it/GP3Series.com/ft.com
Szerző: Szikora Tamás