Soha nem tettem még ilyet, de most mégis egy tévéműsorról fogok írni. Illetve arról a hölgyről, akiről a műsor szólt.

Isabella Mary Beeton, Mayson néven született 1836. március 12-én. Rövid, de tartalmas életet élt, 1865. február 6-án halt meg, egyes források szerint szifiliszben, amit a férjétől kapott el. Korának egyik igen haladó szellemű hölgye volt. Nagycsaládból származott, sok testvére volt.

Már gyermekként megismerkedett a háztartási teendőkkel. A korra jellemző volt, hogy a nők nem igazán a tanulásra, sokkal inkább az otthonteremtésre, háztartásra koncentráltak. Hősnőnk azonban szemben a kor szellemével, Heidelbergben tanult, többek közt zenét. Kiválóan zongorázott.

Aztán férjhez ment egy jómódú lapkiadóhoz. Amellett, hogy több gyermeket szült, háztartást vezetett, dolgozott is: a férje által kiadott női magazinokba írt divatcikkeket, recepteket, háztartási tudnivalókat, és megírt egy több száz oldalas könyvet. Eredeti címe: Mrs Beeton’s Book of Household Management, magyarul Beeton asszony háztartástana.
A könyv 1861-ben jelent meg, kiadásának évében 60 ezer példány fogyott belőle, 1868-ig pedig 2 millió példányban kelt el.

Ma kézikönyvként határoznánk meg ezt a rendkívül tartalmas, sokmindenre kiterjedő művet. Nagyon részletesen, 1112 oldalon leírja a viktoriánus háztartás vezetésének módját, rengeteg praktikus, ma is használható ötletet ad a háziasszonyoknak. A könyvben olvashatunk sok egyéb mellett gyermeknevelésről, divatról, házi betegápolásról, állattenyésztésről, mérgekről, a cselédekkel való bánásmódról, etikettről, szórakoztatásról.
A háztartási fejezetben kiemelten foglalkozik a helyi és szezonális termékek felhasználásával, ezek előnyben részesítésével. Közel 900 receptet olvashatunk, gyönyörű, színes rézkarcokkal illusztrálva. Fontos tudnunk, hogy Isabella alakította ki az ételreceptek leírásának ma is használatos módját.

Eltérően a kor hagyományaitól, Isabella nem főzött minden nap. A napjainkban újra elterjedőben lévő szokás szerint, főzőnapokat tartott. Ilyenkor egy egész hétre előkészített ételeket, amiket a tálalás napján csak befejezett: köretet készített hozzá, készre sütött. Remekül bemutatja, hogy viszonylag kevés nyersanyag felhasználásával, hogyan lehet gazdaságosan kihozni egy egész heti menüsort úgy, hogy az ne legyen unalmas.

Az újra felfedezett Mrs Beeton

A mai felfogás szerint is megszívlelendőek tanácsai.

A dokumentumfilm, amely bemutatta Isabella életét és könyvét, alaposan utánajárt az abban leírtaknak. Számos receptet kipróbáltak az eredeti leírás szerint, teszteltek házi gyógynövényes készítményeket, szakemberek bevonásával. Érdekes, hogy a megfázásra ajánlott főzetét, akár napjainkban is alkalmazhatnánk a fitoterapeuta szerint, aki nemcsak elkészítette, de meg is kóstolta a főzetet.

A recepteket háziasszonyok, séfek, nőklubok segítségével keltették életre, szigorúan követve a receptek leírását. A sós almaleves, a háromhúsos pite, a fűszeres-gyömbéres süti, a mandulás sárgarépa lekvár, a 14 féle curry recept mai is megállják helyüket.

Számomra a háromhúsos pite kissé szürreálisnak hatott, de Isabella korában nyilván megszokott volt. A pitetésztába sonka, marhahús, és három galamb került. A pitetészta felső lapját középen kilyukasztották (nyilván, hogy a keletkező gőz ott távozzon, és ne repessze meg a tésztát), és kihúzták rajta a galambok lábait. Hát éppen az étvágyam nem jött meg ettől a látványtól.

A 14 féle curry mindenképpen azt igazolja, hogy Isabella haladt a korral és bátran alkalmazta a főleg Indiából Angliába beszivárgó újdonságokat. A curryről azt tartják, ahány ház, annyi féle keverék. Az alapösszetevők a következők: koriandermag, mustármag, szegfűszeg, fahéj, csicseriborsó, római kömény, édeskömény, gyömbér, bors, zellermag, kurkuma, görögszénamag, szerecsendió, curry levél. Ezek egyedi kombinálásával értek el finomabbnál finomabb ízhatásokat.

Ezt az írást figyelemfelkeltésnek szántam egy olyan kor és egy olyan asszony iránt, akinek ránk maradt hagyatékából sokat tanulhatunk. Ma is fontos, hogy családunk asztalára házi koszt kerüljön, hogy lehetőleg szezonális, és helyben termelt élelmiszerek képezzék étkezésünk alapját. Fontos, hogy minél több fűszert használjunk (hiszen tudjuk: minden fűszer gyógynövény is egyben!), friss és sokféle nyersanyagból süssünk-főzzünk.
Nem az adja az értékét a feltálalt étkeknek, hogy milyen drága volt, sokkal inkább az, mennyi szeretettel készítettük, hogyan tálaljuk fel.

Mindezt örökül hagyta ránk Isabella, éljünk hát vele: próbáljunk meg ebből az igen különleges és értékes hagyatékból minél többet átvinni mindennapjainkba magunk és szeretteink örömére.

Horváth Adrien
fitoterapeuta