Elég sokan érezhettek egyfajta űrt a Formula 1 rajongói, pláne azok akik mondjuk az elmúlt 15 évben azért általában folyamatosan figyelték az eseményeket. Aki esetleg kapizsgálja annak nem lesz nagy meglepetés, de aki még mindig gondolkozik, hát a válasz az orruk előtt volt: a gond a Williams hiánya az élmezőnyből! A mezőny egyik legerősebb csapata voltak jó pár sikerrel, címekkel, meg legendával a hátuk mögött, de 2005-től kezdve szép lassan beleszürkültek a dolgokba. Most ismét a legjobbak közé sorolhatjuk őket. Vajon tartósan így lesz?

Az évek telnek-múlnak és amíg sokáig megszokhattuk Frank Williams látványát a paddockban, úgy kellett hozzászokni (persze annyira azért nem volt nehéz), hogy a lánya is ott van a versenyhétvégéken, hiszen viszi tovább apa családi üzletét. Az egésznek a korábbi Frank Williams Racing Cars volt az előzménye még a 70-es években, de 77-ben Partick Head-el az oldalán elindították a Williams F1-et. Minden kezdet nehéz, nekik sem indult másként a dolog, mint, hogy egy árva pontjuk nem volt az első szezonban, ráadásul csak egyetlen egy pilótával indultak, neki is a legjobb eredménye egy 11. hely volt.

Nem szégyen ez, sőt talán a további sikereket látva nem is volt rossz kezdésnek. Aki ebben kételkedik az most figyeljen, mert rá egy évre már a soraikban tudhatták Alain Jonest is, még egy év múlva pedig Clay Regazzoni is odaigazolt. Az első olyan év volt a 78-as amikor saját volt a versenygép, hiszen az első idényben még a March 761-es karosszéria volt az övék. A saját autóval viszont már összetudtak hozni Jones révén egy dobogós helyet is, a következő szezonban pedig immáron két pilótával sikerült a második legerősebb csapattá előlépni.

Az csak hab volt ezek után az amúgy is egyre nagyobbra növő torán, hogy az első győzelmet a Brit GP-n érte el Regazzoni, nem is akármilyen előnnyel. Ezzel valami elindult, mert a következő években világbajnoki címek sorozatát tudták összehozni. Kezdve Jones 80-as címével, majd folytatták a sort egy konstruktőri címmel, mindaddig míg Keke Rosberg le nem nyűgözte az embereket. Egy futamgyőzelme volt az egész évben, de azzal világbajnok lett, úgy, hogy az azt megelőző szezonban még pontja sem volt!

A későbbiekben aztán jöttek a nagy legendák, még akkor is ha az előző történetet is megilleti ezt a cím. A Honda motorokkal is az élen voltak a turbós érában, ott is értek el sikereket, s ekkor már megkapták a ma már tényleg emlékezetes sárga-kék festést a Canon reklámokkal együtt. Ez gyakorlatilag 10 évig ott volt az autókon, Nigel Manssel 92-ben ezzel lett világbajnok, majd a következő években 1997 és a kanadai Jacques Villeneuve világbajnoki címéig bezárólag csak kizárólag a Benetton és Michael Schumacher tudta megverni őket. Damon Hill és Villeneuve sikere után ugyanis Hakkinen és Schumacher párharcáról szóltak a következő évek, a csapat pedig időközben a 2000-as évad kezdetére az erőforrás tekintetében a BMW motorokra váltott.

Itt újra jöttek sikerek, 2003-ban a világbajnoki címért folytatott harcuk reálisnak volt mondható, igaz az utolsó előtt versenyen már minden esélyük elment erre.

Ujra a csucson 3

A 2004-es esztendő pedig gyakorlatilag az egyik utolsó olyan volt amikor érdemben ott voltak, igaz az még a Ralf Schumacher és Juan Pablo Montoya nevével fémjelzett gárda volt, mely hozott jó néhány futamgyőzelmet az évek alatt. A következő évben viszont mind a ketten elmentek, így a Jaguárból Red Bullra változó csapattól eligazolt hozzájuk Mark Webber és érkezett Nick Heidfeld is, aki egészen addig maradt, míg a BMW meg nem vette Peter Sauber csapatát és így saját utakon el nem indult. A csapat házassága a motorszállítóval így tehát 2000-tól 2005-ig tartott. Az utolsó közös évben viszont már csak Heidfeld rajtelsőségének, plusz még két dobogónak örülhettek, de többre nem igazából futotta.

Az ezután következő érát pedig nem szívesen fogja felidézni egyetlen egy szurkolójuk sem, meg hát maguknak a csapattagoknak sem lehetett kellemes a dolog. Változtatásokat eszközöltek nem is keveset ez idő alatt, hiszen cserélődtek jobbra-ballra a szakemberek, az erőforrások amivel mentek, a pilótákról meg nem is beszélve. Voltak jó pillanatok, 2012-ben például egy nagyon hosszú sorozatnak tett pontot a végére Pastor Maldonado, amikor megnyerte a Spanyol Nagydíjat, igaz abban közrejátszott a szerencsével megörökölt pole is, de ez ilyenkor már nem oszt nem szoroz. De ide vehetjük még Nico Hülkenberg esőben szerzett pole-ját Brazíliából még 2010-ben, vagy épp az előbb említettek mellett például Nico Rosberg nevét aki szintén náluk fejlődött évekig, igaz őt sokáig már nem tudták megtartani, sok esélye nem is lett volna a csapatnál egészen az idei vagy maximum a 2012-es évig.

Az idények előtt az ember azt látta, hogy na majd most az idén figyelni kell rájuk, mert igen erősek lehetnek, de mire elindult a szezon, fele annyira sem voltak jók mint amennyire a tesztek mutatták. 2014-re viszont változtak a dolgok. Sikerült végre olyan döntéseket hozni amivel nem csak látszólagos vagy részmegoldásokat értek el, hanem tényleg elkezdtek kimászni a slamasztikából. Arra pedig már nagy szükség volt.

Leigazolták egy új esélyt adva ezzel a brazilnak, Felipe Massát, akinek itt volt a lehetőség megmutassa mit tud, mondván itt nem fog másodikszámú szerepkörbe kerülni, annál is inkább, hogy ő a rangidős és a tapasztalata is jól jön. Ami pedig a csapaton belüli tapasztatot jelenti, abban Valtteri Bottas volt a nyerő, aki akármennyire is tehetséges volt, semmi esélye nem adódott arra, hogy észrevegyék komolyabban, de a tanuló éve után most itt a kiugrási lehetőség, akár arra, hogy továbbigazoljon később, de ha marad akkor is szépen megalapozza a jövőjét az idei szezonban.

A Williams megállapodott pedig megállapodott a Mercedes gyárral, és úgy alapjában véve talán ez volt a lehető legjobb döntés. Az már valamelyest érezhető volt, az innen-onnan hallottak alapján, hogy a csillagos márkával vigyázni kell, arra mondjuk nem mindenki számolt, hogy ennyire. Arra pedig végképp nem, hogy bár oké, a motorok idén sokat fognak számítani, (mondták megannyian) akik a Mercedes erőforrását használják, azok majd ilyen könnyedén verik a többieket. Ennek köszönhetően a grovie alakulat képes volt ismét az élmezőny tagjává válni, igaz erre azért a szezon első felének a végéig kellett várni, mert sehogy sem jött ki nekik a lépés, akármilyen tempót is mutattak.

Tudtuk, hogy gyorsak csak a kutya nem látta meg ezt az eredményekben. Bár Ausztráliában miután Kobayashi már a rajtnál teke bábúnak látta a fékhiba okán Massát, így Bottas egyedül képes volt egy nagyon figyelemre méltó versenytempót menni. Az pedig tényleg a legnagyobb mázlihoz tartozik ha hinni lehet ennek, hogy az istálló még az is lehet maradt volna a Renault motoroknál, de logisztikailag jobban jártak a németek munkájával. Az ugyanis közelebb van Grove-hoz, hiszen a Mercedes angliai gyára Brixworth-ban van. Akit érdekel az meg majd rámegy a térképre és megkeresi a kettő közti távolságot, de tényleg nem lehetett egy utolsó szempont, miután a franciák gyára meg hát alapvetően Franciaországban, azon belül is Viry-ben van.

Ujra a csucson 2

Az idei szezonban is szépen összeáll minden lassacskán és egyre közelebb vannak az él menőkhöz. Ausztriába 2003 után jött el a mezőny az azóta felújított pályára, amit akkor még A1, most már Red Bull ringnek hívnak. A névadó nyilván bízott a hazai szintén Red Bull névre hallgató csapattól egy győzelemre amikor idehozták a Forma 1-et, de itt jött ki az egyik legjobban a motorok közötti különbség. Az olyan karakterisztikájú pályákon mint a spielbergi, vagy a Bahreini abszolút a Mercedes motorok fölényét hozta, az energiaitalosoknak sok esélyük nem volt. A Williamsnek viszont nagyon is!

A Mercedestől addig egyetlen egyszer lehetett elvenni a pole pozíciót, de ha már lúd akkor meg legyen kövér, nem szórakoztak, kihasználva hogy Hamiltonnak eleve problémái voltak, mind a ketten bekerültek az első sorba. Bottas pokoli gyors volt egyébként is, de Massa rátett még egy lapáttal. Ezek után sikerült összehozni egy 3-4. helyet, ami szép eredmény és egy kicsit jobb stratégiával lehet előrébb kerültek volna, de a mi lett volna ha, kicsit olyan mint ha azon kezdenénk el morfondírozni, mi lett volna akkor ha hamarabb ültetem rá a gyereket a bilire. Az eredményt tudjuk, azt is mi lett volna akkor ha… De nem történt meg, szóval ennek az értelme a 0-val egyenlő.

A Brit Nagydíj viszont elkezdte növelni Bottas ázsióját, többen már Massa feletti fölényről vízionálnak, de ez koránt sem ilyen egyszerű. A finnek összejöttek a dolgok, a brazil felett pedig megint esőfelhők vannak sokszor és valahol mindig elmegy a versenye. Vagy a rajtnál, vagy másutt ment el az esély egy dobogóra, igaz Bottas a 2. helynél jobbat még nem tudott elérni, Magyarországon pedig a 2008-as VB ezüstérmes is bejött 5. helyen.

A dolgok tehát haladnak előre, Massa pedig Rob Smedley személyében egy plusz segítséget is kapott, amivel az egész team igazán jól járt. A srácok sokáig dolgoztak együtt, most pedig ha nem is közvetlen versenymérnökként, de ott van a pilóta közelében és együtt dolgozik vele. Ez furcsának tűnhet, egyesek talán a büdös életben nem értik meg miért is van ez, de lássuk be egy pilóta és a versenymérnöke között elképesztően nagy kötelék alakul ki. Furcsán hangozhat ez most, de egy jó értelemben vett munkahelyi házasságnak is betudható. A két ember folyamatosan kapcsolatban van egymással, így lehet a legjobban dolgozni és a legtöbbet kihozni a munkából, miután az ilyen esetekben egymás rezdüléseit percre pontosan ismerik. Igazi csapatmunka!

Rob dolga pedig pontosan az, hogy ő itt a „teljesítménymérnők”. Figyeli a csapatot és még ha egyszerűnek is hangzik (azért nem az), az ő dolga, hogy minden flottul menjen. Mivel a Ferraritól érkezett, tudja mi a dörgés, szóval tényleg hasznos lehet mindenki számára a jelenléte. Lehet azt mondani nyilván, hogy Maranellóban már régen nem úgy működnek a dolgok, ahogy a nagy sikerek idején, de Smedley gyakorlatilag kezdetektől fogva ott volt Massával és volt ideje belelátni a dolgokba.

Ujra a csucson 4

A csapat tehát kapott egy jó nagy frissítést, már csak az autó küllemét tekintve is, hiszen egy sokak által hiányolt legendát élesztettek újra, mikor teljesen a Martini színeiben pompázva érkeztek meg a 2014-es szezonnyitóra. Nevében és hagyományaiban, valamint a történetét tekintve ez még mindig ugyanaz a Williams amelyik anno szállította a nagy győzelmeket, de alapjában véve egy új csapatot látunk melynek még fel kell zárkóznia és ha jól csinálják a dolgukat nem csak az idei év második fele lehet sikeres, de hosszútávon is megragadhatnak ott ahol éppen most vannak.

Ehhez minden adott, ráadásul már a mostani helyzetnek is elképesztően tudnak örülni ami érthető. Mindaz ami 2014-ben történt velük jobb mint a semmi. És hát így utólag visszanézve azért amit az elmúlt tíz évben nyújtottak, egy-két kivételtől eltekintve az nem nevezhető nagyon másnak. És talán nem is voltunk túl kritikusak.

Fotó: Quatrorodas.abril.com.br/F1-facts.com/Hu.Wikipédia.org/Thenational.ae