Hildegárd von Bingen Szent Hildegárd néven írta be magát a neves középkori gyógyítók sorába. 1098-ban született Bennersheimben, a család tizedik gyermekeként. Szülei Isten kegyelmébe ajánlották, ezért nagyon kora gyermekkorában elkerült a családjától.

Benedek-rendi apácák között nevelkedett, életét nagymértékben isteni látomásai befolyásolták. Gyakran került kapcsolatba Istennel és az Úr útmutatásai szerint élt. Isteni sugallat hatására alapította meg a rupertsbergi kolostort, ahová apácákkal együtt költözött. A kor hagyományainak megfelelően gyógyító tevékenységet folytattak. Közben Hildegárd járta a vidéket, prédikált, térített, gyógyított.

Gyógyításainak történetét titkára jegyezte le, ezek a krónikák maradtak ránk. Sokan kutatták Hildegárd munkásságát, aki korának meghatározó személyisége volt. Több írása is fennmaradt, amit saját maga írt le, isteni iránymutatások szerint.
Orvosi tárgyú művei: Physica, (a gyógyszerekről szól), Liber Compositae Medicinae (a betegségekről és gyógyításukról szól), önéletrajzi ihletésű munkája a Liber Vitae Meritorum.
Két, látomáson alapuló műve a Liber Scivias (Tudd az utakat), és a Liber Divinorum Operum (Az isteni művek könyve).
Gyógymódjának négy alappillére a diéta, a tisztítókúra, a növényi, állati és ásványi eredetű gyógyszerek alkalmazása, valamint a böjt.
Minden, korában ismert betegségre kidolgozta saját gyógyító eljárását, receptjei alapján a kolostorban készítették el a gyógyszereket. Ezekkel helyben, vagy otthonukban kezelte a betegeket.
Szent Hildegárd sokoldalúságának bizonyítéka, hogy a gyógyítás mellett asztrológiával is foglalkozott. Minden ma ismert elmélettel szembement és nem a születés, hanem a fogantatás pillanatát tekintette meghatározónak a személyiség alakulásának szempontjából. Harminc holdfázist határozott meg és ezek alapján tudta megállapítani, hogy az adott fázisban született nőre vagy férfira mi vár az életben. Megjósolta, mi vár az illetőre egészségi, anyagi, szellemi és fizikai szempontból.
Hildegárd természetközeli életet élt, szerette és ismerte a növényeket. Számos munkájából visszaköszönnek a növényi talizmánok, szimbólumok, amiket saját maga dolgozott ki. Ennek lényege az volt, hogy az egyes növényekhez emberi tulajdonságokat, betegségeket, különböző állapotokat rendelt, aztán megpróbálta azt a növény tulajdonságainak segítségével orvosolni.

Nézzük, az általa leírt, egyes fákhoz tartozó erények, negatív tulajdonságok jelentéseit:

Birsalma - ravaszság,

barack- irigység,

cseresznye és tiszafa - öröm, boldogság

szilva - harag,

berkenye - hivalkodás, kétszínűség,

eperfa - elevenség,

mogyoró - csintalanság,

szelídgesztenye – bölcsesség,

naspolya – szelídség,

füge – rettegés,

babér – állhatatosság,

olajfa – könyörület,

datolya – örök üdvösség,

citrom – szűziesség,

boróka – szilárdság,

Hildegard hagyatéka

ciprus – az Úr titka,

nehézszagú boróka – ridegség,

kecskerágó – bőkezűség,

jegenyefenyő – bátorság,

hárs – termékenység,

tölgy – léhaság,

bükk – fegyelem és tisztesség,

kőris – tanács,

rezgőnyár – túlság,

éger – haszontalanság,

juhar – rémület,

gyertyán – a szemlélet fejlődése,

nyírfa – szerencse,

erdei fenyő –szomorúság,

fűzfa –bűn,

kökény – elbizakodottság,

sóskaborbolya – küzdelem,

fehérnyár – merészség,

vadrózsa – vonzalom,

veresgyűrűsom – művészet

Hildegárd 1179 szeptemberében hunyt el a maga alapította rupertsbergi apátság falai között. Sírhelye sokáig zarándokhely volt, emlékét a katolikus egyház ma is őrzi.

Németországban működik néhány olyan klinika, ahol a gyógyítás alapját a Hildegárdi hagyaték képezi, természetesen figyelembe véve az elmúlt évszázadok tudományos fejlődését.

Horváth Adrien