A keltáknál, mint sok más természeti népnél, a gyógyítás a papok kezében volt. Jóslással is foglalkoztak, ezen kívül a közösség ügyes-bajos dolgait intézték. Az orvoslásban fő szerep jutott a növényeknek, a növényi eredetű szereknek. Legszentebb növényeik a kamilla, a fagyöngy, a boróka és az árnika voltak. Tisztelték a természetet, alázattal viseltettek a növények iránt. Szoros egységben éltek környezetükkel, annak részének tekintették magukat, nem uralni, együtt élni akartak a természeti környezetükkel.

A természet örök körforgásának megkomponálása a kelta fanaptár. Egyszerre jelent állandóságot és változást, bölcsességet és tudást. Nemcsak az idő múlását jelzi. A fák, amelyek egy-egy időszakot jelölnek a naptárban, egyúttal a kelta ABC egy-egy betűjének is megfelelnek. Ez mellett azonban minden fához tartozik egy isten is a kelta hitvilágból, tehát mitológiai háttér is fellelhető az egyes időszakok elnevezésében.

A kelták az évek múlását a Nap járása szerint, a hónapokét a Hold fényváltozásai alapján számították. E kétfajta számítási mód miatt viszonylagos időpontokról beszélhetünk csak (például az újév napja nem mindig ugyanarra a napra esett), bizonyos keretek között folyamatosan változtak. A következő párosításból megismerheti a hónapok neveit, a hozzájuk rendelt fákat és az általuk jelölt hozzávetőleges időtartamokat:

BETH - Nyírfa - december 24 - január 20
LUIS - Berkenye - január 21 - február 17
NION - Kőris - február 18 - március 17
FEARN - Éger - március 18 - április 14
SAILLE - Fűz - április 15 - május 12
HUATH - Galagonya - május 13 - június 9
DUIR - Tölgy - június 10 - július 7
TINNE - Magyal - július 8 - augusztus 4
COLL - Mogyoró - augusztus 5 - szeptember 1
MUIN - Szőlő - szeptember 2 - szeptember 29
GORT - Borostyán - szeptember 30 - október 27
NGETAL - Sás - október 28 - november 24
RUIS - Bodza - november 25 - december 22

A kelta fanaptár

Kelta szokás szerint nemcsak a hónapokat, hanem az év jelesebb ünnepeit, fordulóit is fákkal jelölték. Lássunk erre néhány példát:

Az újév fája a fenyő (AILM) volt. Örökzöld faként hirdette a Fény visszatértét a sötét, hosszú hónapok után. A nyírfa (BETH), mely az első hónapot jelzi, átvezet a modern fitoterápia világába is egy kicsit. Ez az a növény, amelynek a tavaszi tisztítókúrák idején fontos szerepe van. A törzséből frissen csapolt folyadék a hosszú tél után igazi energiabomba a szervezetnek. A keltáknál az ördögűzésben is szerepe volt.

A kelta fanaptár

A tavaszi napéjegyenlőség ünnepének növénye a sülzanót (ONN). Az év világosabb felét a Tölgykirály, a sötétebbet a Magyalkirály uralta. A nyári napforduló volt az év egyik legfontosabb ünnepe. A rezgőnyárhoz (EADHA), mely a téli napfordulót szimbolizálta, olyan erőket társítottak, amelyek segítségével lehetővé vált a hosszú, sötét, hideg tél túlélése. Védelmet és erőt tulajdonítottak neki, ezért gyakran nevezték a pajzskészítők fájának is. A Magyalkirály halálát, a Nap születését a tiszafa (IDHO) jelképezte. A tiszafa, amely örökzöld, hosszú életű, így szimbóluma az örök életnek, a halálból való feltámadásnak.

Az év utolsó hónapja a boszorkánynövényről, a bodzáról (RUIS) kapta nevét. Annak ellenére, hogy a növény gyógyhatású, mégis úgy tartották, hogy ördögöt hoz a házba.
A nyár kezdetét BELTENE ünnepével köszöntötték, szent növénye a kökény volt. Ez az ünnep erős kapcsolatot jelez a Tűzzel.
Augusztus elsején ünnepelték az őszkezdetet, a LUGHNASA-t. Jelképe a vadalma. Ekkor indult az aratás, a felkészülés a télre.
SAMHAIN, a télkezdet, a fagyöngy ünnepe. A számvetés, a bezárkózás, a sötétség, a magunkba fordulás időszaka.

Horváth Adrien