Maffia. Keresztapa, Cosa Nostra, Al Pacino, Olaszország, Don Corleone, családban marad, fegyveres gonoszevők, pizza, drog, milánói makaróni, milliók. Általában ez jut az ember eszébe a maffiáról, de kevesen vannak tisztában a maffia történetével, és hogy mi zajlik ott a háttérben.

Szóval, mi az a Maffia?

Ne a Mafia elnevezésű számítógépes játékra gondoljunk, ahol mindenki büntetlenül bűnözhet egy kicsit. A maffia egy szervezett bűnözői csoport, melynek tagjai a maffiózók. Némelyik tag szerint, a bűnszövetkezet igazi neve Cosa Nostra, ami magyarul annyit tesz: „a mi dolgunk”, „a mi ügyünk”. Ugyan hozzá kell tenni, nem egy maffia van, és az gengszterkedik, hanem jóval több, akár tartományonként Olaszországban. Példának okáért, a Camorra Nápolyban, a Sacra Corona Unita Pugliában, 'Ndrangheta Calabria régióban működik.

Hogy is néz ki ez a szervezet?

Először is, Szicíliából származik, nagyjából a XIX. századból. A szervezet a századvégi szicíliai kivándorlással jutottak el Amerikába. Így a Cosa Nostra egyszerre jelenti a szicíliai és az amerikai maffiát. Másrészt érdemes tudni, hogy a maffia tele van ideológiával, főleg olyanokkal, amik a hagyományokon alapulnak. Első a családi szabályok betartása, és azok törvények, amelyek a hallgatásra és az összetartásra vonatkoznak. Ha ezeket megsértik, rosszabb bármelyik bűnnél. A maffiózó klánok a rendszer fenntartását „tanácsokkal”, fenyegetésekkel, büntetésekkel, gyilkosságokkal érik el.

Hogy nyerhetünk beavatást a Maffiába, ha erre adnánk a fejünket?

Hagyományőrző szervezet lévén, bizonyára megtartották a régi módszereket. Az amerikai olasz maffiába eredetileg csak szicíliai származású embereket vettek fel. A leendő jelentkező lehetőleg fontos, sikeres, de minimum ismert ember legyen, és a család egyik tagjának kell ajánlania. Majd végre kellett hajtania egy elrendelt gyilkosságot. A célpontot természetesen a felettese választja ki. Ha megcsinálta, jöhet a rituális szertartás. Megszúrják az ujját, és a vérét Szűz Mária vagy más szentek képére csepegtették. Utána a kártyát meggyújtották majd a kezébe adták, és hűségesküt kellett tennie: „Úgy égjen a lelkem a pokol tűzében, ahogy ez a kártya ég, ha megszegem az eskümet”. Később már elég volt, ha az apai ágon volt a jelölt szicíliai vagy olasz. Illetve meg is vehette az ember a tagságát. Így kerülhettek afrikai, és latin-amerikai egyének is a szervezetbe.

Aztán nézzük csak, miből „élnek meg”a maffiózók, mivel keresik a kenyerüket?Rablás, zsarolás, pénzmosás, prostitúció, kábítószer- és szervkereskedelem, embercsempészet, hamisítás, illegális szerencsejátékok és uzsorakölcsönök.

De menjünk tovább, mi történt a 60-as években a maffiával. 1957-ben, az amerikai és az olasz maffiózók krémjének találkozóin (Palermóban, Apalachin találkozó) az új, minden eddiginél jövedelmezőbb üzletről kívántak tárgyalni, méghozzá a kábítószer-kereskedelemről. Ekkor a maffia hierarchiáját is megújították. Az alsó szinten, a területi alapon elhelyezkedő „családok”(állnak, amelyek tagjai a „közkatonák”.A középső szinten területileg határos, három vagy több „családból” álló „kerületek”vannak. A felső szinten már a kerületi főnökökből álló „bizottság”helyezkedik el. Ennek egyik tagja az egész maffia főnöke, a „keresztapa”.

Idővel a maffia a politika és a gazdaság fölé kerekedett. A maffiózók irányítani kezdték a politikusokat. Emiatt igencsak összemosódott a politika által felhasznált maffiózó és a maffia által felhasznált politikus rétegek és fogalmak. Gazdasági téren a legtöbbet hozó vállalkozás ekkor a Palermóban való építkezés, a tartomány autonómszékhelye volt.

Mese a maffiáról

Majd maga a maffia is változott, és ezek a változások időként véres belső leszámolásokkal jártak együtt. 1962-63-ban zajlott le az ún. első szicíliai maffiaháború a „vidéki” és a „városi” maffia között. A „vidéki” maffia már nem elégedett meg a csempészet (ami akkoriban még nem volt túl jövedelmező) és a kábítószer-kereskedelem hasznával. Részt kívánt az építkezési tervekből, amit viszont a „városi” maffia nem kívánt megosztani senkivel.

Magának a háború kirobbanásának ennél szövevényesebb a története. 1962-ben a Cesare Manzella maffia főnök, kábítószert-szállítmányt küldött Amerikába, két szicíliai klán segítségével. (Grecos és a La Barberas). Manzella, Calcedonio Di Pisa-t kérte meg a heroin szállítmány kezelésére. A heroin megérkezett Amerikába, a vásárlók viszont azt állították, hogy hiányzik némi kokó, ezért Di Pisának, arányosan kisebb összeget fizettek. Ennek következtében Di Pisa az amerikaiakat vádolta csalással, La Barberas meg Di Pisát pénzsikkasztással. A kettő között ezután nyílt harag és viszály alakult ki. Ezután La Barberas megölte Di Pisát, és ez lett végül a kiváltó oka a háborúnak. 1963 áprilisában rengeteg járókáló is megsebesült, és sok civil is meghalt. A dolog egyre elharapózott, a főnökök egymást próbálták eltenni láb alól. Egy rendőri rajtaütésen közel 2000 letartóztatás történt. Ezek után a Maffia tevékenység leállt, és a háttérbe húzódtak a maffiózók, bujkálni kényszerültek. 1969-ben 117 gyanúsított került a bíróság elé, de 1968-ban már a legtöbbet felmentették, és elengedték őket.

Ezt követően 1970-ben összeállt, a vegyes társaságból álló antimaffia, amiben akadtak baloldali kereszténydemokraták, és kommunisták is. Az ő tevékenységüknek köszönhetően fogták el akkor Luciano Liggio maffiafőnököt. A maffia túlélte a támadásokat, és a 70-es évek elején sikerült újjászerveznie magát. A „vidéki” maffia végre hajlandó volt együtt működni a „városi” maffiával és közösen modernizálták tevékenységüket. A terjeszkedő szicíliai maffiózó rétegnek, át kellett térnie a Szicílián túlra, kapcsolatba lépni a fogyasztói társadalom nagy üzletközpontjaival, ahhoz, hogy fenntartsák hatalmukat és jólétüket. Ekképp jutott el a maffia Genovába, Milánóba, Nápolyba, és Rómába.

Végezetül, 2007 novemberében Salvatore Lo Piccolo maffiafőnök rejtekhelyén megtalálták a maffia tízparancsolatát, a szicíliai rendőrök. Meglehetősen hasonló a bibliai tíz parihoz. Útmutatóként szolgál a „jó”maffiózóknak, miként cselekedjen, ha sikeres akar lenni, de legalábbis miként maradjon életben. Csapjuk a zakónk zsebébe a szívünkhöz és legyünk tökös maffiózók.

Senki sem mutathatja be magát közvetlenül egy másik családtagnak, egy harmadik személynek kell megtennie azt.
Soha ne nézz más családtag asszonyára.
Soha ne mutatkozz rendőrökkel.
Ne járj kocsmákba és klubokba.
Mindig állj szolgálatára a családnak, még akkor is, ha a feleséged gyermeket szül.
Mindig tiszteld a döntéseket.
Az asszonyokat kezeld tisztelettel.
Mindig az igazat válaszold, amikor kérdéssel fordulnak hozzád.
Ne vegyél el pénzt, ha az más taghoz vagy más családhoz tartozik.
Azok, akik nem tartozhatnak a maffiához: bárki, akinek közeli rokona a rendőrség tagja, bárki, aki rokonságban áll a család tagjának szeretőjével, bárki, aki nem tiszteli az erkölcsi értékeket.

A Maffia a filmvásznon is aratott. A hétköznapi emberek némi bepillantást nyerhettek életükben mindennapjaikba, anélkül, hogy ott hagynák a fogukat a tévé képernyőinél. A Keresztapa (The Godfather) Mario Puzoazonos című regényéből készült. 1972-ben mutatták be Francis Ford Coppolarendezésében. A főszereplők: Marlon Brando, Al Pacino, Robert Duvall és James Caan. A film Coppola Keresztapa-trilógiájának első része a háromból.

Készültek még sikeres filmek az alvilág témakörében. Martin Scorsese rendezte a Nagymenők, Casino című filmet, Robert De Niro főszereplésével. Brian De Palma készítette A sebhelyesarcú, Aki legyőzte Al Caponét című filmet.