Kevin Costner még mindig nagyot üt, több értelemben is. Bár az idő vasfoga az Oscar-díjas színésznek sem kegyelmezett, azonban a hamarosan a mozikba kerülő 3 nap a halálig című filmjében ezt többször is meghazudtolja.
Szállító trilógia, TAXI-filmek, Elrabolva – csak néhány cím azok közül, melyeket Luc Besson forgatókönyvírónak és rendezőnek köszönhetnek az akciófilmek rajongói. Ez alkalommal azonban Joseph McGinty Nichol (McG) rendező (Terminátor: Megváltás, Charlie angyalai) is segítő kezet nyújtott egy pörgős, régimódi akciófilm elkészítésében.
Sajnálatos módon az igazán ütős akciófilmek kihalófélben vannak a mozikban. Nincsenek már igazán karakteres színészek, akik alkalmasak lennének egy karizmatikus főszereplő eljátszásához. Ilyen esetekben kell előásni a „nagy öregeket”, ez esetben Kevin Costnert.
Nem kell sokat várni arra, hogy elkezdődjön a film számára igen fontos adalék, vagyis az akció, ami – valljuk be –, akciófilmek esetében már jó pontnak számít. Ugyanakkor meglepetés akkor éri igazán az embert, mikor megérti a film üzenetét is, amely igen mély jelentést hordoz. A hasonló kategóriába tartozó filmek esetében ritka a két összetevő harmonikus „házassága”. Azonban ez esetben valahogy sikerült eltalálnia az író brigádnak azt, amire a modern mozi nézőnek szüksége van. Egy igazán pörgős, mégis szívmelengető filmet alkottak.
A film egy CIA ügynök, Ethan Renner (Kevin Costner) élete körül forog, aki egy akció során és egy halálos betegség következtében ráébred arra, hogy milyen mértékben elhanyagolta családját, mégis mennyire szüksége van rájuk. Azaz felesége, Christine (Connie Nielsen) és lánya, Zoey (Hailee Steinfeld) közelségére és szeretetére. Érdekes módon nagyon jól eltalálták a kémiát a családban. Costner jól alakítja a kicsit magatehetetlen családapát: évtizedek óta nem találkozott a lányával. Ugyanakkor harcedzett szuperügynök szerepében is jól teljesít. A fiatal Steinfeldet is ügyesen választották ki a szerepre, hiszen tökéletesen alakítja a kicsapongó életmódot élő tini lányt. Az apa-lánya közötti konfliktushelyzetek a film történetének középpontját alkotják, ahogyan az is, hogy a feleség miképp viszonyul az életükbe visszatérő családapához.
Nielsen és Costner igen jó párost alkotnak a filmvásznon, így könnyen elhihető, hogy egy család „mindennapjait” láthatjuk. Már önmagában a gondolat, hogy egy megfáradt titkosügynök csak arra vágyik, hogy legyen kihez hazaérkeznie, nem szokványos fordulat. Inkább amolyan tipikus magányos farkas életmódot folytató, James Bond stílusú akcióhős-karakterre számítana a mozinéző. Ez a film ebben is különbözik a kategória-társaitól.
Ahhoz, hogy Costner karaktere bebizonyítsa családjának, hogy igenis az életük része volt és lesz, több nehézségen kell átesnie, mint az egyes akciójelenetek során. Amelyek megint csak hozzátenném, igen nagyot tudnak ütni. De tényleg. Nagyot.
Természetesen túl egyszerű lenne, ha csak a családjára tudna koncentrálni valaki egy akciófilmben, főleg, amikor felesége rábízza a főhősre a tinédzser lányuk felügyeletét pár nap erejéig. Itt lép be a történetbe a klisé. Eljutunk arra a pontra, ahol a volt CIA-ügynököt utoléri a kegyetlen múlt. Hiszen ki, ha nem a főszereplő az, aki a legjobbnak lett titulálva a szakmájában? A megbízója és „főnöke”, az igencsak szemrevaló Vivi (Amber Heard), aki a feladatokat többször is, főleg a férfiak számára élvezhető módon (de kissé fölöslegesen), szexuálisan túlfűtötten közli Ethannel. A megbízás szerint egy Farkas nevű terroristát kell kiiktatnia, méghozzá rövid időn belül, az ár pedig nem is kicsi, a saját élete. De persze a fő gonoszhoz rögös út vezet. Így hát Ethan élete két legkeményebb kihívásával kell szembenéznie. A tinédzser lánya hóbortjainak megértésével és a Vivi által adott munka végrehajtásával.
A történet előrehaladtával nem egyszer elég nyomasztó és érzelmekkel teli jelenetekhez vezet minket. A hangulatot enyhítendő természetesen vicces szituációkkal, városnézéssel vagy éppen autós reklámmal is találkozhatunk a vásznon. Erre viszont csak annyit lehet mondani, hogy tipikus Luc Besson. Hogy ezt mégis hogy értem? Azok számára, akik nem értenék miről is beszélek, elmagyarázom.
Már-már sértés lenne, ha úgy adna ki a francia úriember egy filmet a kezei közül, hogy az előbb felsoroltakkal ne találkoznánk valamilyen úton-módon. Mert ha ő valamiben jó, az a francia imázsfilm, illetve az autós üldözésekkel megspékelt Audi és Peugeot reklámok készítése, aka Szállító és Taxi.
Habár ez a film sem lesz a következő Keresztapa trilógia első darabja, de mindezek ellenére is, a 3 nap a halálig minden pillanatát tekintve egy vérbeli akciófilmnek számít.
