Kapaszkodjunk meg, mert bizony itt figyelni kell! Történet a történetetben, esetleg abban is egy történetet mesélnek el - kategóriájú film elé nézünk. Így lesz igazán kihívás, hogyan tartsuk kézben a kesze-kúsza szálakat. Wes Anderson egy mesébe illő, szórakoztató filmben eleveníti fel nekünk a Kelet-Közép-Európatörténelmet, ahol két háború között vagyunk egy kitalált városkában Zubrowkában.

Onnan is látszik, hogy egy kissé elvont, földtől elemelkedett filmben lesz részünk, hogy a jelenet egy temetőben kezdődik, és ott fog végződni. Kulcsokkal teli emlékmű, havas festői hegycsúcsok és sziklaormok, és már ott is találjuk magunkat a Grand Budapest Hotelben, ami nem mellesleg több ismert fürdő és szálloda elemeiből (Karlovy Vary, Gellért szálló) összerakott, valóságban áruházból átalakított görlitzi építmény. Itt vacsorázik Jude Law szerepében egy fiatal író Mr. Moustafa-val (F. Murray Abraham) aki elmeséli a hotel és egyben az élete történetét. Ekkor megint gyors váltás és visszatérünk a hotel aranykorába, mikor ragyogó, patinás, pompázatos dicsfényű épület volt, és itt találjuk a fess, mindig tipp-topp, parfümfelhőbe burkolózó és sekélyes M. Gustave-ot (Ralph Fiennes), aki mindamellett, hogy egy eszes piperkőc, ő ott a legfőbb vendégcsalogató. Legalábbis a finom modorával nagy sikernek örvend az idős hölgyek körében, és ha ráadásul gazdagok és szőkék, akkor Gustave már az ágyukban is van, hogy maximálisan kényelmessé tehesse a hölgyek számára az ottlétet.

Segítője mindebben Zéro, (Tony Revolori) a lobby boy, akivel különös barátság szövődik köztük és mintegy mester és tanítvány kapcsolata is kialakul, majd egy sor kalandos eseményeken mennek keresztül. Kezdve Gustave egyik szintén jól karban tartott hölgybarátjának Madame D. (Tilda Swinton) halálával, aki annyira imádta a férfit, hogy végrendeletében ráhagyta, az Alma és a Fiú-t, egy felbecsülhetetlen értékű festményt.

A problémák sorozata itt kezdődik. Dimitri (Adrien Brody), a grófnő fia nem ért ezzel egyet, ezért Gustave és Zéró megszökik a képpel. Persze jön a börtön, ami egy végletekig kiparodizált jelenete a börtönszökéseknek és ottani „barátságoknak”. Itt meg is kell jegyeznem, azt a poént, hogy a szökéshez használatos eszközöket Zeró kedvese, az édességet készítő Agatha (Saoirse Ronan) készítette, jobban mondva ágyazta be süteménykölteményekbe. Mindeközben vadászik rájuk Dimitri embere, és meg kell találniuk a tanút, aki bizonyíthatná Gustave bűnösségét vagy éppen ártatlanságát. De még mindig nem fújt ki itt a történet, mert főhősünk segítségére sietnek a Keresztbe Tett Kulcsok Társaságának, a concierge-ek egész Európában elterjedt titokzatos társasága, akik gyors fehércsuklyás egymás utáni jelenetben előkerítik a tanút, aki persze megcsavarja a dolgot azzal, hogy van egy másik végrendelet… ezek után jöhet hát a hotel náci megszállása, a fegyverropogtatás, mindenki le van tartóztatva, a lelepleződés majd a boldog vég…

A film alapjául több regény és novella szolgál alapul Stefan Zweig-től. Egy nagyon részletekben gazdag, nem csak technikailag, de karakterekben is kidolgozott, egyszerre művészi és csúfolódó, ötletes, bravúros filmet láthatunk nagynevű színészekkel megtöltve. Az emberben olyan érzete támad, mintha egy mesébe csomagolt paródiát látna.