Már az első néhány percben kiderül, hogy egy rendkívül szokatlan, felettébb elvont, szürreálisnak mondható filmet alkotott Michel Gondry és Boris Vian az író. Az egész álomszerű, csupa káprázat és kitaláció. Bogárrá változott csengő, amit basebellütővel ütnek le, vagy rátaposnak, hogy elhallgasson. Egy saját mini palotával rendelkező embernek öltözött kisegér, támogatja és kíséri figyelemmel mások életét.

Az angolnát a csapból kell beszerezni, a tévéből kiszól a szakács, a cipők morognak és harapnak és a városban felhő-ufóban is lehet utazni. Itt minden lehetséges és ennek a képzelet birodalmának a főszereplője két szerelmes pár.

A különc, kissé magának való életművész Colin (Romain Duris), akinek zongorája nem csak zenél, de különleges koktélokat is készít. Két jó barátja rábeszéli, hogy itt lenne az ideje annak, hogy végre társat találjon, és megállapodjon. Az egyik egy ügyvéd-könyvelő-agytornász egyben, de hobbi szakácsmester (Omar Sy), aki mozgó, forgó, táncoló ételkülönlegességeket készít a szintén életre kelt konyhában és nappaliban, míg a másik egy hétköznapi gyári munkás (Gad Elmaleh), akinek a hóbortja egy filózófus összes, minden formájában megjelent könyvét beszerezni, hogy aztán róla és tanításáiról prédáljon. Mihamarabb el is viszik Colint egy uszkár, mármint utólag kiderült jack russel születésnapjára, ahol összeismertetik Chloéval (Audrey Tautou) és akivel hosszú lábakon sandacsacsázni fognak, ami egy nagyon szépszerű tánc egy dadogó, kissé idegesítő jazzre emlékeztető zenére. De a pár azonnal megtalálja a közös nevezőt, és hamarosan már nagy lesz a szerelem, és egy korcsolyabeleset során még a házasságban is megállapodnak. Aztán irány az esküvő, amiért meg bob versenyezniük kell a másik szerelmes párral a „bigott bölcsész” Chickel és Alise-al (Aissa Maiga), mert a győztes kelhet egybe. Aztán nászútra indulnak az üveg limuzinban, és az úton megbetegszik Chloé… mi várható ezután a szerelmesek életében?

Ez a film nem csak az álmokat testesíti meg, hanem egy tömény szimbólumtár is egyben. Ilyen az, mikor a szereplőknek kérdésük van, mint például hol van Chick vagy hova vigye Chloét a randira, beírja a számítógépbe és a túloldalon az „ügyfélszolgálatosok” megmondják vagy tippet adnak. Mi emberek, nagyon szeretnénk, ha olykor ennyire megkönnyebbítené egy másik fél vagy egy gép az életünket, és megkímélne bennünket a döntéstől. Vagy ott van az álombéli zongora, ami koktélokat készít. De a nászútra indult szerelmespár üvegjárgányában is találhatóak gombok, amelynek segítségével napsugaras vagy szivárványos útjuk lehet.

Akárcsak az ebédnél beállítható időjárás szabályzó. Mindez a vágyaink netovábbja, egy gombnyomásra megteremteni a tökéletes feltételeket egy nagyszerű alkalomhoz. Ott van még az agyunkra mászó csöngő telefonok és zörgő csengők, mint az idegesítő rovarok és szívünk szerint szétcsapkodnánk őket. De még az állás, ami szerint Colin bejelenti a közelgő kellemetlen eseményeinket, valahol az is a titkos vágyunk, hiszen olykor mennyivel egyszerűbb lenne előre felkészülni vagy szerencsésebb esetben elkerülni az érkező vészt.

Szerelmes és álomszerű

A szereplők megtartják a házasság szent kötelékét, hogy rosszban, betegségben, szegénységben is együtt maradnak és igyekeznek a végsőkig kitartani. Egy másik oldalról már viszont azt látjuk, hogy mit tesz a szegénység az emberekkel, felőrli a jó érzéseket, a szerelmet, a békét, a lelket és a testet egyaránt, hiszen megváltozik Colin, de még Nicolas is, aki nem kifejezetten a szegénységtől, de barátai miatti aggodalmában napról napra öregszik míg beleőszült. Harmadrészről a kétségbeesés, kilátástalanság, a rossz házasság egy harmadik félhez kergetheti az embert. Hogy valami szép is maradjon a végére, az egyik legszebb szimbolikus jelenet, az a friss házasok voltak, amikor kiléptek a templomból és szó szerint úsztak a boldogságban. A kicsi kulcsszereplőről se feledkezzünk meg, az egérről, aki mindent lát és hall, ami velünk történik, és aki teljesen máshogy látja a velünk történő eseményeket. Csak gratulálni lehet a rendezőnek aki a hétköznapi erényeket, problémákat és a szerelmet képes volt egy mese-szimbólumvilágba áttölteni, hogy ebből a perspektívából tekinthessük a mindennapjainkra és esetleg tanuljunk belőlük.