Bejárni a világot, rengeteg ismerőst szerezni, munka közben is megállás nélkül utazni – talán ezek az első dolgok, amik egy légiutas-kísérő életéről eszünkbe jutnak. A stewardess élet nem véletlenül volt mindig is népszerű a fiatalok körében, hiszen megannyi csodás „mellékhatással” kecsegtet. A plakátokon bájosan mosolygó, csinos egyenruhában feszítő hölgyeket és urakat elnézve szinte meggyőződésünkké válik, hogy ennek az állásnak csupán előnyei lehetnek.

Azonban mint minden, ez az életmód is tartalmaz hátulütőket. A stewardess munka nem is olyan régen még szinte kizárólag a már megszűnt MALÉV-et jelentette. Azonban lassan elindultak a fapados légitársaságok, az EU-n belüli munkaerő-vándorlás, és így egyre nagyobb teret nyert a légiutas-kísérés. Magyarországon is egyre gyakrabban tartanak nyílt napot a légitársaságok, ezek közül is főként a Közel-Kelet legjelentősebb neveinek mekkájává vált az ország. Az ilyen több napos megmérettetéseken évről-évre nő a jelentkezők száma. A kezdetben csupán közel száz főnyi pályázóból néhány év alatt 500 főt számláló tömegek alakultak, akikből csak néhányat vesznek fel a több körös kiválasztás végén. A jelentkezők azonban nem csüggednek, és többször is pályáznak, vagy akár külföldi nyílt napokra is elutaznak, hogy elérjék céljukat. A kezdetben főként húszas éveik elején járó jelentkezők közé most már egyre több harmincas pályázó is vegyül. Ami szintén érdekes, hogy a kezdeti nőuralomhoz képest már egyre több férfi jelölt is megjelenik a nyílt napokon. Tehát a szakma népszerűsége nemhogy töretlen, de egyenesen felfelé ível.

Mit csinál egy légiutas kísérő

És akkor mi is a valóság? Sokszor elhangzik, hogy a stewardess igazából csak egy repülő pincérnő. Ebben van igazság, azonban a munka ennyiben közel sem merül ki. A megfelelő szerviz biztosítása csak egy része a pozíciónak, amely mélyreható biztonsági és repülési ismereteket is igényel. Ezeket a nebulók egy több hetes trainingen sajátítják el, mielőtt munkába állnának. Aki itt nem jól szerepel, az könnyen idő előtt elhagyhatja a céget. Természetesen a karrierlehetőségek és a munka kondíciói vállalatonként változnak.

A legfőbb különbség abban áll, hogy míg a fapados társaságok főként rövid utakat tesznek meg, addig a Közel-Keleti cégek járatai az ilyen rövid utak mellett főként hosszabb utakra specializálódnak. A stewardess számára tehát ez azt jelenti, hogy míg egy fapados cégnél a napja oda-vissza utakból áll, addig egy hosszabb út során a cég által biztosított szállással, költőpénzzel és szabadidővel ellátva felfedezheti a világ egy másik szegletét is. Ez utóbbi csábítja a jelentkezőket Európán kívülre, hiszen teljesen normális, hogy egy hónap alatt ilyen módon például eljutnak Japánba, a Seychelles-szigetekre, New Yorkba és Londonba is. Ráadásul a Közel-Keleti cégek a sikeres jelentkezők szállását is finanszírozzák a bázison, ezért a légiutas-kísérőnek nem kell sok mindenre költenie sem.

A negatívumok között sokszor említik a hosszú munkaórákat, az időzónák közötti ugrálás miatti fáradtságot, a rengeteg alkalmazott folyamatos cserélődése miatti nehéz ismerkedést és a különböző kultúrákból adódó problémás kommunikációt. Sokakat érintenek a rendszertelen életmód negatív mellékhatásai, mások pedig az arab kultúrában nem találják a helyüket. Szintén jellemző, hogy a légiutas-kísérést a felvettek csak néhány évig csinálják, hiszen a munka rendkívül kimerítő, és normális családi életet nagyon nehéz kialakítani mellette.

Néhány évre azonban főként fiataloknak nagyszerű tapasztalatszerzés lehet ez a csodás világ, amely bár mint látszik, valóban rejt hátulütőket, azonban továbbra is az egyik legizgalmasabb szakma marad!