A sóvirágok (Limonium) száraz csokrokban, de vágott virágként is közkedveltek. A kékgyökérfélék vagy istácfélék családjához (Plumbaginaceae) tartoznak. A kék fajtája a legelterjedtebb, mert a szárazvirágcsokrokban nagyon jól mutat.
Kétnyári vagy évelő növény, mivel azonban a telet nem bírja ki, nálunk egynyáriként tartják. Letakarva télen, próbálkozhatunk az átteleltetéssel.
Mintegy 180 faja ismert, és szinte mindenütt elterjedt. A családra jellemző, hogy szárazság- és sótűrő növények. A levelek felületén sajátos víz-, nyálka- és sókiválasztó mirigyek vannak, amelyek elsősorban a felesleges ásványi sókat választják ki. A száraz éghajlathoz való alkalmazkodásnak tekinthető a levelek ún. redukciója, a serte- vagy tűszerű képletekké alakulás, vagyis kisebbek lesznek a szokásosnál, ha aszályos évben szükség van erre.
Többnyire a tengerparti vagy szikes vidéken, illetve pusztákon terem vadnövényként. Az elterjedéséből és a sótűrőségéből eredhet a többféle magyar neve. A szakma magyarul sóvirágnak ismeri, egyik változata a magyar sóvirág (Limonium gmelinii ssp. hungaricum).
Azonkívül, hogy sótűrő, gyorsan nő, szárazság- és melegtűrő is. A házkörül a legkorábban március közepétől vethető, de jobb az áprilisi vetés. Nálunk is nagy választékban beszerezhető a magja, mezőgazdasági boltokban több színben is, így a sárga is. Az elhúzódó hidegre való tekintettel a kiültetés sem lesz időszerű a májusi fagyosszentek előtt, és azt megelőzően a palántanevelőt sem kell hosszú ideig takarnia, esetleg fűtenie!
A nagyüzemi termesztők üvegházban vagy fűtött fólia alá már februárban vetik melegágyba, szakaszosan egészen április elejéig, hogy a virágzás hosszabb legyen, vagyis hosszabb ideig legyen értékesíthető.
A legtöbb nemesített sóvirágnak, így a sárga magjának (Limonium bonduellei) is időigényes a csírázása. Ezért kell most elvetni a magját homokkal kevert, tápanyagban szegény földkeverékbe. A vetés előtt érdemes a magot egy éjszakára kézmeleg vízbe áztatni, így a kemény maghéj megpuhul, és a csíra könnyebben kibújik. Ezzel a módszerrel a két hét helyett egy hétre rövidül a csírázáz, több mag csírázik ki, tehát eredményesebb a csíráztatás.
Azonnal ültessük el a vízből kivett beáztatott magokat, ugyanis a megszáradt magok használhatatlanok. Ha viszont egy éjszakánál hosszabb ideig hagyjuk őket vízben, elrothadnak.
A kis barázdákat locsoljuk be és a magokat takarjuk le vékony földréteggel. Érdemes szellőzőlyukakkal ellátott fóliával takarni a magágyat. Ügyelni kell arra is, hogy a csíra előbújásáig ne száradjon ki a föld. Ha sűrű a vetés, egyeljük ki, vagy ha lehet, azonnal ültessük át.
A nagybani termesztők is májusban ültetik szét a palántákat 30 x 30 centis tő-, illetve sortávolságra. Vetéskor és később is szereti a meleget, ezt bizonyítja, hogy a nyár közepén kezd virágozni. Mindenképpen érdemes napos helyre ültetni a palántákat.
A jó vízáteresztő képességű, gyorsan melegedő földet szeret a legjobban. Nyáron csak a tavalyihoz hasonló, hosszabb ideig tartó szárazság idején kell megöntözni. Csak kevés tápanyagra van szüksége, ezért nem igényel tápoldatozást. A kemény, szikes talajon is jól fejlődnek a nemesített fajták is, érdemes homokkal és virágfölddel keverni a sóvirág ágyását.
Júliustól szeptemberig vágják, egyébként a fagyokig virágzik. Többször is szedhető. A virág szára 35-45 centis, a tetején a fajtára jellemzően ágas-bogas, vagyis bugavirágzatú. Csészéje kék, virágai fehérek, de vannak különböző színű változatai: a legtöbb kék árnyalatú, lilás és rózsaszín, illetve teljesen fehér és sárga.
Bár szárazvirágként népszerű, vágott virágként vázában 2 hétig él. A virágokat a teljes nyíláskor vágják. Kisebb csomókba kötve árnyékos, sötét, száraz, levegős helyen felfüggesztve szárítják. A sárga sóvirág citromsárga virágait szintén teljes virágzásakor szedik, és hasonló módon szárítják, mint a többi kerti sóvirágot.
