Merle számomra a XX. század legnagyobb íróinak egyike, aki műveivel úgy képes megragadni az emberi érzéseket, mint kevés más író.

A Két nap az élet a világháború dúlta Franciaországban játszódik Dunkerque környékén, ahol angol és francia katonák várnak arra, hogy hajóra szállhassanak és biztonságba jussanak. Mindenfelé káosz, fejetlenség menekülő emberek. Maillat a francia hadsereg katonája ebben a káoszban próbálja meglelni a biztonságba vezető utat, s végül egy idő után önnmagát. Merle regénye nagyon érzékletesen ábrázolja, ahogy a test túléléséért küzdelem szépen lassan átalakul az ember, az emberség túléléséért folytatott harcba, amely az életbenmaradást jelentheti. Maillat realitást keres a háború káoszában, s eközben elveszít, majd újra megtalál mindent. Elveszíti barátait, hitét az emberekben, a menekülésben, s ami a legrosszabb elveszíti önnönmagát. Azonban ekkor lép színre a lány, Jeanne, aki tisztaságával éppúgy a valósághoz rögzítő horgonyként szolgál, mint a mentőkocsiban lakó bajtársak.

Amikor úgy látszik, hogy a maga módján minden kezd egyenesbe jönni, beüt a mennykő. Jeanne eltszítja magától, galád embernek nevezi, és elkergeti. Alexandre, a mindig vidám Alexandre meghal, s Maillat horgonyát vesztett hajóként kezd sodródni a zűrzavarban, s végül megkezdi kísértetjárását, realitást keresve a káoszban. Otthagyja Déhryt és a millióit, az apátot és a mentőkocsit, otthagy mindent, és odamegy, ahol megváltást remél: Jeanne-hoz.

A Két nap az élet valóban bemutatja a teljes emberi létet, egyetlen társunk mindössze két napján keresztül, hiszen ebben a két napban benne van minden: az élet örömei, nagy bánatai, a szerelem, az összetörtség, s a fő mozgató erő: önnmagunk állandó, szakadatlan keresése, hogy végül, ahogy az életben is, jobbik felünket, a minket a léthez kötöző utolsó horgonyunkat magunkkal vive elmúljunk, hagyva hogy a halál égből lehulló bombaként tegyen pontot életünk végére.