Ha valamiért mindenképpen érdemes figyelni az utánpótlás tornákat, akkor már csak a nézők szempontjából is érdekes lehet a játékosok által mutatott teljesítmény. Az ilyen eseményeken mindig vannak olyanok amikre nem lehet nem odafigyelni, aztán ki tudja, lehet pár éven belül már az adott ország nagy válogatottja mellett valamelyik neves klubcsapatot erősíti a fiatal tehetség, és nagy sikerekre is vezetheti azt.
Amíg mi itthon szerettünk volna az 5 illetve 6 évvel ezelőtti sikerekhez hasonlót látni, mikor is az akkori 19-20 éves korosztály előbb egy EB, majd egy VB bronzot hoztak el látványos és tekintve, hogy a mai nézők többsége már nem emlékszik a nagy magyar foci sikerekre, így mindenképpen emlékezetes teljesítménnyel. Sajnos ezzel kapcsolatban azt lehet mondani, hogy azoknak akik leginkább a 90-es és 2000-es években lettek nagy futballrajongók, vagy az akkori eseményeken nőttek fel, sok jóra nem emlékezhetnek, de azért voltak szép eredmények.
Eredmények. Pedig ha nem a Fradi vagy a DVSC Bajnokok Ligája szereplésére gondolunk az előbb felvetett időintervallumban, akkor az utánpótlásra támaszkodhatunk amiben szintén örömünket leltünk és ott nem csak az eredmény számít. Nyilván több érv is szól a mellett, miért is nem mindegy, hogy melyik nemzet viszi el egy-egy nagy tornáról az aranyat, de mind e mellett abszolút e nem mehetünk el az egyéni teljesítmények mellett. Az ugyanis nem gyakori, hogy egy csapat majdnem teljes egészében jut el szinte változatlanul a felnőtt válogatottságig.
Plusz klub szempontból sem mindegy. Olyannyira, hogy ha csak a mostani nálunk rendezett U19-es Európa-bajnokságot nézzük, máris észrevehetjük, vannak olyanok akiket azért nem feltétlenül most fedezett fel Európa. Az úgymond nagy nevek közül ugyanis többen már egy nagy csapat játékosának mondhatják magukat tehetségüknek és eddigi munkájuknak is köszönhetően, sőt egy része már az első osztályban is kamatoztatta a tudását.
Hasonlóan mint mondjuk anno Fernando Torres vagy éppen Juan Mata, hogy csak két spanyol nevet említsünk. Erre egyébként szükség van, mert bár most nem volt ott a spanyol válogatott, azért utánpótlásban ha valakik erősek voltak ezt a korosztályt illetően, akkor őket lehetett elsőként megemlíteni éveken keresztül. 2002 óta összesen hatszor vitték el a végső győzelmet.
A németeknél most alapvetően nagy a fociőrület. Nem mintha alapvetően nem lenne az, de most annyiban más a szituáció, hogy a nagy válogatott megnyerte a labdarúgó VB-t, mindenki önfeledten ünnepelt a játékosokkal együtt. Majd hogy legyen miért megint izgulni az U19-es válogatott döntőig menetelt, ott pedig vitathatatlanul jobbak voltak és megérdemelten, győzték le a portugálokat.
Közülük David Selke volt az egyik legkiemelkedőbb. A Werder Bremen játékosának mondhatja magát, de elmondhatja azt is, hogy játszott 3 meccsen a Bundesligában. Egyenlőre viszont azt sem tagadhatja le, hogy fiatal korának megfelelően nem ott van a legnagyobb tapasztalata, sokkal inkább a második csapatban.
Ott már pályára lépett 19 meccsen, de ugyanakkor eredményesebb is volt, öt gólját ott szerezte. Már ami a klubot illeti, hiszen a korosztályos válogatottban hasonlóan a döntőbeli ellenfélnél játszó Andre Silvához elég gólerős volt. Silva erősségeiről a magyarokat is meglehetne kérdezni, hiszen sajnos Portugália csúnyán megszórta a mieink kapuját, és így eztán 6-1-re nyertek. Akkor mesternégyest csinált, de a csapattal utána sem eresztettek le.
Silva szerzett egy ezüstérmet a csapattal, plusz volt egy egyéni második helye a góllövő listán. Selke ott megelőzte, ha már ők ketten lettek az összehasonlítás alanyai. Nem véletlen persze ez sem! Már az csoportmeccsek elején érdemes volt figyelni őket, kitűntek a csapatból, plusz ahogy az-az előbb kiderült, ők ketten végeztek a lista élén a találatok számát tekintve. Előtte sem kellett aggódni értük ebben a tekintetben, de ezúttal Selke 6-szor talált kaput, Silva ettől eggyel elmaradt, de panaszra így sem lehet oka.
Rettentően gólerős és ha netán gond lenne a helyzetkihasználással, alapvetően rá lehet számítani. Azt, hogy ők ketten mikor jutnak el egy olyan szintre, hogy mindenki róluk beszél, majd elválik, de rájuk már így is felfigyeltek elmondhatják magukról, hogy a döntős csapatból az egyik legmegjegyezhetőbb karakterek, mi több a torna egyik legeredményesebb játékosai (találatok számában) ők voltak.
A fináléban egyébként az elején inkább a németek támadtak megállás nélkül, és ez a későbbiekben is csak annyit változott, hogy portugálok próbálkoztak lerohanásokból, de akkor nem sok esélyük volt. A végén tehát egy góllal Németország lett az Európa-bajnok, így pedig természetesen ők is ott lesznek a jövő évi Új-Zélandon megrendezésre kerülő U20-as VB-n. Azon, melynek mi is részesei leszünk.
A magyar válogatott 3-ból 1 meccset nyert meg, ez pedig elég volt a csoport harmadik helyéhez, mely a kijutást is jelentette egyúttal. Lehetne itt most ecsetelni az ő találkozóikat is, illetőleg keresni a pozitív és negatív dolgokat, de az egy másik történet, egy másik cikk feladata lesz majd.
Fotó: MLSZ.hu/Sport.hir24.hu/Boon.hu
Copyright: mainet.hu