Első,és egyben legfontosabb dolog,amit megjegyeznék a cikk legelején,egy hétnek kellett eltelnie,hogy megtudjam emészteni a magyar válogatott legutóbbi EB-selejtezőjén mutatott "játékát",és egy higgadt hangvételű írást tudjak közölni (lehet hogy így sem sikerült)!

A magyar válogatott Észak-Írország válogatottjával csapott össze az Üllői úton. Már a kezdőcsapat is,és a taktika is nem egy meglepetést szolgáltatott. A csapatunk ez volt a meccsen: Gulácsi- Juhász,Lipták,Vanczák-Gyurcsó (Lovrencsics,58.),Varga J.,Tőzsér,Balogh B.- Rudolf (Kovács I.,70.),Nikolics (Priskin, a szünetben),Dzsudzsák

Ilyen csapattal még soha nem álltunk fel,hiszen a kezdőcsapatban helyet kapó újpesti Balogh Balázs először kapott helyet a válogatottban. Az Újpest szurkolók is meglepődve fogadták ezt a hírt...

A taktikai hadrend 3-4-3-as felállást sugallt. Ez volt az egyik nagy hiba a kapitány részéről,abban a tekintetben mindenképpen,hogy egy olyan felállást választott,amelyben irányítása alatt még nem játszott a válogatott. Aztán lássunk néhány meglepő húzást a kapitánytól,melyeket a csapatban húzott meg: Bár Gulácsi remek teljesítménnyel rukkolt elő nagy többségben a Salzburg-ban,azonban az utóbbi időben nyújtotta talán leggyengébb teljesítményét az osztrák csapatban,és mellesleg róla azért tudható,hogy bár remek vonalkapus,a beadásokkal,és a kijövetelekkel gyakran adódnak problémái. Erre pont az ellen a csapat ellen került a kezdőbe,akikre a leginkább jellemző a rengeteg felívelés,és beadás... A védelemben a legnagyobb hiba még mindig Otigba kihagyása,aki bármelyik védőnknél magasabban jegyzett bajnokságban edződik napról-napra,és játszik! A 3 védős felállást pedig bevállalni két olyan játékossal,mint Vanczák és Lipták,egyrészt arra utalt,hogy próbáljuk felvenni a versenyt a légtérben az észak-írekkel,másrészt pedig óriási kockázat a kapitány részéről,annak tekintetében,hogy két olyan szélsőtt tett a középpályára,akiknek nem a védekezés az erősségük,és nem is igazán vesznek abban részt...A középpályán a Varga,Tőzsér kettős volt a kevésbé meglepő húzás,sokan számítottunk erre a kettősre,bár az meglepő volt,hogy előttük nem kapott szerepet egy igazi irányító. A két szélen azonban mind Gyurcsó,mind az újonc Balogh csapatba állítása meglepő húzás volt. A támadó hármasban Dzsudzsák helye egyértelmű volt,Rudolf és Nikolics kezdőbeli helye azonban már közel sem. A játékunk esetleges volt,gyakorlatilag a tudatosság legkisebb szikrája sem volt felfedezhető a csapatban. A széleken gyakran bajba kerültünk,köszönhetően a hadrendünknek is,a támadójátékunk pedig szinte a nullával volt egyenlő,Nikolics mintha a pályán sem lett volna,persze labda nélkül nehéz is jól játszani,ez pedig elsősorban Rudolf és Dzsudzsák játékát is minősíti. A szünetben Pintér változtatott is a csapatban,Nikolics helyére Priskint küldte a pályára,akinek legalább a felíveléseknél több esélye lehetett. A játékban azonban sok nem változott,a népes publikum egyre elégedettlenebb volt a produkcióval,gyakran hangos füttyszó kísérte a játékot,és többször is felhangzott a "Pintér,takarodj" rigmus is. Aztén Pintér még két újabb cserét hajtott végre,az 58. percben jött Lovrencsics a meccset jól kezdő,de aztán egyre szürkébben és enerváltabban játszó Gyurcsó helyett. A 70. percben pedig beküldte Kovácsot a nagyon gyengén futbalozó Rudolf helyére. Később a cserék korai elhasználása is visszaütött...

A 70. percben aztán szinte a semmiből megszereztük a vezetést,egy szöglet után Priskin remek fejessel juttatta előnyhöz a csapatot! A közönség ekkor extázisban ünnepelt,mintha ezzel a góllal kijutottunk volna az EB-re. Aztán ez a lelkesedés hamar alábbhagyott...

A 81.percben ugyanis egy mintaszerű támadás végén egyenlítettek. Csődött mondott a csapat védekezése ebben a szituban. És ahogy szokták mondani,a baj soha nem jár egyedül,minket pedig csőstül ért utól! Először Lipták kapott olyan szinten görcsöt,hogy vissza sem tudott térni a pályára,így csere híján 10 emberrel maradtunk. Költői kérdés: hogyan lehet a 80.percben görcsöt kapni egyáltalán egy profi játékosnak egy majdnem nulla iramú mérkőzésen!?

És aztán jött egy újabb pofon,a 88.percben egy kapu előtti kavarodásnál Vanczák lábáról a magyar kapuba pattant a labda,ezzel az észak-írek fordítottak,a hátralévő időben pedig meg is őrizték előnyüket,ezzel pedig 2-1-es győzelmet arattak Budapesten.

Van jónéhány kérdés,amit Pintér eddigi kapitánykodása,és első tétmeccse hoz ki belőlünk,szurkolókból. Először is,miért próbált ki ennyi játékost? Az MLSZ ugyanis azért nevezte ki elviekben Pintért kapitánynak,mert olyan embert kerestek a posztra,aki jól ismeri a közeget. Ő pedig úgy tesz,mintha most csöppent volna bele ebbe a közegbe!

Aztán az is felmerül,hogy miért kell a legjobb játékosainkkal összeveszni,vagy hanyagolni őket? A cél az kellene legyen,hogy egy ütőképes válogatottunk legyen,de ez a legjobb játékosaink nélkül lehetetlen! A legjegyzettebb csapataokban futbalozó játékosaink közül ugyanis csak Dzsudzsák és Gulácsi kapott helyet,Lovrencsics csak csereként szállt be,miközben Szalai,Huszti,Stieber,vagy éppen Otigba a keretben sem voltak...Talán a kapitánynak félre kellene tennie önfejűségét,és mindenkit meggyőzni arról,hogy mennyire szükségünk van rájuk,és elérni,hogy ezek a játékosok felhúzzák a válogatott mezt,és legyenek ott a pályán,vagy éppen megadni nekik a lehetőséget erre!

Aztán a legutóbbi meccshez visszakanyarodva: hogyan lehet az,hogy egy ilyen meccsen 70 perc után elfogy az erő!? A válasz nagyon egyszerű véleményem szerint. Ez elmond mindent a hazai bajnokságban játszókról,hiszen 4 légiósunk mellett heten kaptak szerepet az NB1-ből. Ők ennyire képesek,egyszerűen nincs bennük több!

És végül,de nem utolsó sorban: miért nincs a csapatnak legalább 1 igazi vezéregyénisége? Egy olyan játékos,aki nem csinálja össze magát első adandó alkalommal egy tétmeccsen,aki össze tudja fogni a csapatot,és akiről a többiek is példát vehetnének! Erre azonban valószínűleg a képzésünkben kell keresni a választ.

Ami biztos,Pintér alatt inog a kispad,és a következő két meccsen,a románok és feröer ellen egyaránt idegenben 6 pontot kell begyűjtenünk,máskülönben Pintér szedheti a sátorfáját! Felmerül azonban a kérdés,vajon mi lenne nekünk jobb? Tegyük fel,hogy Romániában kapunk egy annyira nem is váratlan pofont,és Pintér mehet. Ez ugyanis gyakorlatilag már az elején azt jelentheti,hogy a reális esélyeink elszálltak,és egy olyan csoportból sem tudjuk kvalifikálni magunkat az EB-re,amelynél könnyebbet valószínűleg soha nem fogunk kapni! Ez a verzió csak abban az esetben lehet számunkra pozitív,ha egy megfeleő szakmai tudással rendelkező,külföldi kapitány kapja meg az irányítást,és ezeket az EB-selejtezőket fel tudja használni arra,hogy a későbbiekre egy ütőképes csapatot építsen! Persze ismerve az MLSZ-t,lehet hogy ehhez nem kapna elég időt,legyen szó bárkiről is...

A másik lehetőség,hogy egy meglepetést okozva nyerünk szomszédainknál,és elhozzuk feröerről is a 3 pontot. Azonban én úgy vélem,hogy Pintér ettől még nem lenne jobb kapitány,és érhetnének bennünket ugyanolyan kellemetlen csalódások,mint az észak-írek ellen. És akkor újabb 2 év úszott el,se EB-szereplés,se csapatunk nem lenne ismét...

A magyar játékosok,és Pintér nyilatkozatai is arra utalnak,hogy ebben a meccsben is keressük a pozitívumot. Én valahogy egy hét után sem találtam meg ezt! Juhász nyilatkozatával azonban tudok azonosulni,teljes mértékben! Ő jelenleg nem látja hogy merre tart a válogatott,mi az elképzelés,és nem érzi úgy,hogy sikeres lehetne ez a csapat. Az én fejemben sincs ez jelenleg másképp!

Fotó: indafotó