Mainet.hu * Szórakozás, Információ, Időtöltés

Életünk során, vannak szerelmeink, barátságaink, vonzódásaink bizonyos emberekhez, nagy találkozásaink, de vajon mi szerint választunk társat? Kutatók elvégeztek egy vizsgálatot, amely kiterjed 37 különböző kultúrára, és kiderült, hogy míg a nyugati, individualista társadalmakban olyan elvont jellemzők játszanak szerepet a párválasztásban, mint a becsületesség

és kedvesség, addig például Kína vidéki településein olyan pragmatikus szempontok számítottak, mint az anyagi helyzet. A kutatásból kiderül, hogy ott, ahol szabadon választhatnak, bizonyos pszichológiai jellemzőket egyetemesen fontosnak tartanak (kedvesség, érzelem gazdag, nyitott személyiség, humorérzék). Megvizsgálták a nők férj- és partnerválasztását és azt állapították meg, hogy a partner a szerelmet, a férj a családi életet reprezentálja, hiszen a partnernél a humorérzék, míg a férjnél az egészség és a társadalmi státusz számít inkább. A nők különböznek a férfiaktól: például Kínában a feleség legyen szép, kedves, kiegyensúlyozott, jó háziasszony; a férj legyen magas iskolázottságú, fontos beosztású. Az attitűdhasonlóság fontosságát több vizsgálat is kimutatta.

FIZIKAI VONZERŐ
A kutatók több kultúrából származó alanyt és ingert választottak, és arra a következtetésre jutottak, hogy a fizikai vonzerőnek vannak egyetemes jelzői. A nyugati kultúrákban a vonzerőből több más tulajdonságra is következtetünk, ami azt jelenti, hogy a vonzerő központi helyet foglal el a kognitív struktúrában, amely feldolgozza az emberekről szerzett információt. A fizikai vonzerő pozitív irányban jelentősen befolyásolja a személynek tulajdonított társas kompetenciákat, ugyanakkor negatívan a személy integritásáról, gondoskodásra való hajlamáról és szerénységéről szóló ítéleteket. Az individualista társadalmakban a vonzerő alapján történő sztereotipizálási hajlam gyakrabban fordul elő . Ezt az állítást a kutatások nem igazolták: a fizikai vonzerőhöz mindkét kultúrában pozitívnak ítélt erős sztereotípiák kapcsolódtak. A szociobiológiai kutatásokból az derült ki, hogy a vonzó arc nem rendelkezik különösen jellegzetes vonásokkal. Kimutatták, hogy az újszülöttekéhez hasonló vonások és az érettség jegyeinek keveredése teszi vonzóvá a nőket a férfiak szemében (például a modellek arcjellegzetességeinek arányszámai a 6-7 évesekével azonosak).

Más tanulmányok szerint, az ember körül mágneses tér létezik, amelyet perturbálhat egy másik ember mágneses tere, és ahogyan a fizikában, az elektromágneses hullámok erősíthetik vagy gyengíthetik egymást, innen a szimpátia vagy az antipátia bizonyos ismeretlenek iránt , vagy a megmagyarázhatatlan fizikai vonzerő.

ETNOCENTRIZMUS A RANDEVÚK SORÁN
Az utóbbi két évtizedben, bár a házasfelek csak kevés pár esetében tartoznak különböző etnikai csoporthoz, a vegyes házasságok aránya erősen növekedett az USA-ban. Az etnikumok közti randevúzás és a saját etnikai csoporton kívüli házasodás egyre szélesebb körben elfogadott. De mi a helyzet a vegyes házasságokkal? Bármily érdekesen hangzik, a vegyes házasságokkal kapcsolatban csak a mexikói nőknek voltak ezekkel kapcsolatban fenntartásaik. A saját etnikai csoporton kívüli házasodást két tényező határozta meg: az a vélekedés, hogy a sikeres házassághoz nem olyan fontos a partnerek hasonló háttere, valamint az etnikumok közti randevúzással kapcsolatban szerzett korábbi tapasztalat. A „kiházasodás” nőknél inkább eszközjellegű megfontolásokon alapul. Ezt befolyásolja az iskolázottság és a vallásosság. A csoport státusza is fontos szerepet játszhat házasságban, . Egy naplómódszert használó vizsgálat azt találta, hogy a vegyes pároknál az interakciók intimebbek voltak, talán amiatt, hogy a párnak nehezebb akadályokat kellett legyőznie (Rómeó és Júlia).

A PÁRVÁLASZTÁS TITKAI
„Férfi és nő hogyan is érthetnék meg egymást, hisz mind a kettő mást akar – a férfi a nőt, a nő férfit…” – írja Karinthy Frigyes.

Párválasztásainknak milyen testi-lelki komponensei vannak: vajon a génjeink vagy gyermekkori szocializációnk befolyásolja jobban a döntésünket? Milyen társat keresünk? Olyant, akiben saját magunkat ismerjük fel, vagy olyant, aki az ellentétes nemű szülőnkre emlékeztet? A „hasonló hasonlót vonz”, vagy az „ellentétek vonzzák egymást”?

EGY KIS BIOLÓGIA
Az evolúció elmélete sokat vitatott, hol elvetik, hol előveszik, de tény, hogy a személyiség evolúciós folyamatai sokkal erőteljesebb hatást gyakorolnak párválasztásunkra, mint azt elképzeltük. Sokszor úgy fogalmazzuk meg a vonzalmunkat egy másik emberhez: „van köztünk kémia…”

Bizonyított tény,hogy az állatok főként szag, mozgás, szín vagy alak után ismerik fel ideális párzó társukat. Az állatok esetében, párzásuk minden alkalommal a fajfenntartást, egy vagy több utód létrehozását szolgálja, versengés folyik annak érdekében, hogy az egyén minél hatékonyabban, minél több példányban tudja génjeit átörökíteni.

A cél érdekében használt stratégiákat elsősorban az utódok száma és az utódgondozásba fektetett energia határozza meg. Az emberek, az utódoké nevelésre, gondozásara fordítják energiájukat, ám ők az állatokhoz képest kevesebb utódot hoznak létre. A férfiak és a nők párválasztási stratégiája eltérő, mindezt a két nem különböző biológiai adottságai határozzák meg.

A nőnek kilenc hónap szükséges ahhoz, hogy kihordja gyermekét, majd a szülés, szoptatás feladata is ráhárul. Az anya nagyobb felelősséget vállal a fogamzás első pillanatától, mint az apa. Ezért a nő olyan partnert keres, aki nem csak nemzőképes, de hosszú ideig gondozásra, támogatásra szoruló gyerek felnevelésében is segítséget tud nyújtani. Azok a férfiak lesznek a kiválasztottak akik vagy már rendelkeznek az erőforrásokkal, vagy vélhetően meg tudják azokat teremteni, tehát pl. testileg rátermettek, kellő ambícióval rendelkeznek.

A férfiak ezzel szemben kevésbé jövő orientáltak, hiszen úgy tudják érvényre juttatni szaporodási sikerüket, ha minél több nővel „párosodnak”. A nők kiválasztásában számukra a nemzőképesség a meghatározó, vagyis hogy a nő kora és egészsége alapján alkalmasnak tűnjön az utódnemzésre. Ilyen kulcsingerek például a bőr, dús ajkak, mell vagy a derék és csípő megfelelő aránya. Így hát érthető, hogy a nők miért az egészségüket, fiatalságukat hangsúlyozzák. Nekik az az érdekük, hogy széles körben felkeltsék a férfiak érdeklődését, hogy válogatni tudjanak, és csak akkor kötelezik el magukat, ha az aktuálisan rendelkezésre álló felhozatalból a lehető legjobbat kiválasztották. A férfiak ezzel szemben teljesítményeiket és anyagi lehetőségeiket teszik a nők számára egyértelművé. A drága autó a státuszt, míg az izmok a fizikai erőnlétet, a védelemnyújtás képességét jelzik. Az evolúciós pszichológia szerint tehát párválasztási stratégiáink veleszületettek, és ténylegesen irányítják is cselekedeteinket, és felismerhetőek párválasztási, házasságkereső viselkedésünkben.

TUDOMÁNYOS KUTATÁSOK
Az emberi párválasztást befolyásoló tényezőkről szóló kutatásokkal sokan foglalkoznak napjainkban is. Ezek közül is kiemelkedik a Pécsi Tudományegyetem Általános és Evolúciós Pszichológia Tanszék vezetőjének, Bereczkei Tamásnak és munkatársainak vizsgálata, amely, nemzetközi hírnévre tett szert. A kutatás azt vizsgálta, hogy a lányok miért apjuk, a fiúk miért anyjuk arcvonásait keresik leendő párjukban. Bereczkeiék azt állítják, hogy az emberek gyermekkori tapasztalataik alapján az ellentétes nemű szülőt használják valamifajta modellként, saját párválasztásukban. Az a meggyőződésük, hogy a mindennapi tapasztalat szerint valóban sok esetben a párok hasonlítanak egymásra az intelligenciát, a fizikai vonzerőt, a státuszt és bizonyos személyiségjegyeket tekintve. Első lépésben, azt próbálják felhozni, hogy a párok azért hasonlítanak egymásra, mert az emberek minden tudatos reflexió nélkül vesznek saját magukról valamifajta mintát,amit a párjukra vetítenek. Ezt hívják fenotípusos illesztésnek, ami egy genetikailag kódolt önfelismerési folyamat. Ennek a folyamatnak az a lényege, hogy nem tudatosan hordozunk valamilyen mintát saját magunkról, és keressük a magunkhoz hasonlókat. Bereczkeiék szerint,ez a folyamat nem ennyire erősen genetikailag kódolt, hanem sokkal inkább tanult. A párválasztásban részt vesznek veleszületett genetikai elemek, de van egy tanulási folyamat, a gyerekkori, a szülői minta vétel. Ez nem egy erős genetikai felismerés, sem pedig a saját tulajdonságaink párunkra való projekciója, hanem egy modellkeresés történik, amely egy gyermekkori tanulási folyamatnak az eredménye. Ezt szexuális imprinting-nek hívjuk, és azt jelenti, hogy a folyamat során az ellentétes nemű szülő arcát bevéssük gyermekkorunkban a memóriánkba, majd ezt felnőttkorban a párválasztásnál előhívjuk.

A vizsgálatokból az is kiderült, hogy minél szorosabb a szülővel az érzelmi kapcsolat gyerekkorban, az első 6-8 évben, annál inkább ehhez a szülőhöz hasonló partnert választunk, mintegy rávetítjük a potenciális partnerünkre a szülőről a memóriánkban elraktározott modellt.

Vannak párok, akik között semmilyen hasonlóságot sem lehet észrevenni, sőt ellentétes tulajdonságokkal, személyiségjegyekkel rendelkezhetnek. Pszichológusok szerint gyakran a másikban azt keressük, ami hiányzott a szülői kapcsolatunkból, vagy annak ellentétét, amelyet a fiúk anyjukban, lányok apjukban nem szerettek. Ha valaki nem kedvelte apjában a tutyimutyi, papucsférj fellépést, inkább a határozott típusú férfiakat kedveli. A tisztaságmániás családban felnőtt férfi tudat alatt olyan párt kereshet, aki rendetlen, így lázadva a szülői törvények ellen. Na és akkor még semmit sem mondtunk az Oedipus és az Elektra komplexusról…

SZEMÉLYES TAPASZTALATOK
Évekkel ezelőtt utaztam egy indiai lánnyal a vonaton, mindketten Bécsbe mentünk. Utazásunk során mindvégig beszélgettünk Értelmiségi fiatal nő volt, informatikus mérnők a Vodafonnál, művelt és modern, kedves és empatikus lány. Elmondta, hogy nagyon szereti Európát, az itteni művészetet, a liberalizmust, az emberek sokszínűségét, meetingekre jár a kollégáival és most Bécs után elmegy Prágába és Berlinbe.

Egy adott pillanatban megkérdeztem, hogy van-e társa, talált valakit a munkahelyén vagy máshol ebben a csodás Európában? Megbotránkozva nézett rám és azt válaszolta:

De igen, csak otthon van, és az európai út után majd hazamegyek hozzá.

Kicsit furcsálltam, hogy ő nem jött el vele, megkérdeztem:

Nem hiányzol annak a fiúnak?

Azt válaszolta:

„– Otthon vár rám.”

„– Na és neked?” – kérdeztem tovább.

„– Biztos fog majd hiányozni!” – válaszolta.

A jövő időnek a magyarázata fejbevágott, hiszen nem is ismerte a fiút. A szülők kiválasztották neki!  Megkérdeztem:

De hogyan lehet az egy liberális nőnél, és ha nem tetszik, és ha taszító?

Azt válaszolta:

„– Tetszeni fog, mert a szüleimnél senki sem ismer engem jobban, és a szülők jót akarnak nekem, tehát az ő választásuk biztos és szeretetteljes.”

„– Na de ha nem leszel szerelmes?” – tűnődtem.

„– A szerelem elmúlik, a szeretet marad, és mi szeretünk.” – válaszolta.

Elmondta, ha valamiért nem tetszene, amit nem hisz, akkor joga van visszautasítani és akkor a szülők keresnek mást. Azt is elmondta, hogy a nagyvárosokban ez nem kötelező, de a barátnői is így teszik, bíznak a szülők választásában, és fontos nekik a hagyomány. Ha nem lennének a vallási, a családi, a társadalmi értékek, akkor üres lenne az életük. Otthon hagyományos esküvője lesz és kezdődik egy nő élete.

Amikor elváltunk, megöleltem, néztem amint elmegy a farmer nadrágos, sportcipős karcsú lány, és ahogy távolodott láttam, ahogy a farmer átváltozik szárivá…

NUDZSUN
Egy 10 éves korában elvált kislány volt az első jemeni elvált nő. Nudzsunnak sok testvére volt, kivették az iskolából és hozzáadták egy negyvenéves iparoshoz. Főznie, takarítania kellett, és eleget tenni a feleség feladatainak, beleértve a szexualitást is. Amikor a kislány már magába esett, elment egyedül és felkeresett egy ügyvédet, hogy válni akar. Az ügy nagy nemzetközi vihart kavart és miután Nudzsun elvált, hazament, újra tanulni kezdett, mivel ügyvéd szeretne lenni, ha felnő. Indiában sem ritka, hogy tizenéves lányokat férjhez adnak a vidéki szegény falvakban. Ám a lázadás nem ismerős ezeken a helyeken. Az arab hagyományos világban, ha egy nő elmenekül, vagy ha megcsalja a párját, akkor megkövezhetik. Egyiptomban elássák és csak a feje marad kint, így kövezik meg, ehhez elég két tanú.

Sok tálib nő arca a csador alatt szétmart, mert sósavval leöntötték büntetésből. A párválasztás nagyon szigorú és a férfi a nő teljes ura.

Egy arab költő összegyűjtötte a csadoros nők titkos verseit Afganisztánban és mindegyik a szerelem beteljesületlenségéről, a meg nem talált kedvesről, a női könnyekről a csador alatt és a tiltott szerelemről szólnak.

Marokkóban és Szaud Arábiában négy felesége lehet egy férfinak, és egyik a fő feleség.

A kultúrában elfogadott ez a szokás, a nők tehetetlenek és nem ritka, hogy ebben a kultúrkörben, a nők közös ellensége lesz a férfi. Egy arab újságírónő nemrég írt egy cikket arról, hogy az arab soknejűségben levő értelmiségi nők körében egyre nagyobb a humor funkciója, egyre több vicc terjeng.

Egyszer utaztam egy arab fiúval, akinek apja négy feleséggel bírt és megkérdeztem, milyennek látta az anyját. Azt válaszolta, hogy látta boldognak és szomorúnak, mint más nőket. De a nők között volt féltékenység és sokszor látta sírni az anyját, ám úgy véli a szokások nagyon fontosak és a vallás ugyszintén. Egy vallásos ember elfogadja a Korán passzusait és tudja, hogy ezek szerint kell éljen.

Tunéziában egy magrebi arab taxisofőrrel beszélgettem, nagyon udvarlósra vette a dolgot, aztán amikor elmondtam, hogy férjezett, gyermekes anya vagyok, és nevetgéltünk egyet franciául, beismerte, hogy ő tulajdonképpen európai feleséget keres. Azért európait, mert egy európai lányt elveheti esküvő nélkül és kikerülhet Európába, ahol munkát kap majd. Ott náluk egy esküvő rengeteg pénz, nem áll módjukban feleségül venni egy jobb lányt, ha mindez nincs meg. Bár szíve szerint csakis arab nőt venne feleségül, az anyagi helyzete miatt nem teheti meg és a családok figyelnek erre.

Amikor Jeruzsálemben a Mea Searimban jártam, feltűnt, hogy az ortodox zsidók mennyire hasonlítanak egymásra. Mint megtudtam, ők nem keverednek a világi zsidókkal, ezért a párválasztás csak abban a szűk körben lehet. Így voltak esetek, amikor a saját családjukból választottak párt, és a vérfertőzés egyes helyeken genetikai gondokat eredményezett.

Ez a folyamat megfigyelhető volt a moldvai csángók falvaiban is. A zártság, az elkülönülés, a vallási vagy területi, gazdasági vagy társadalmi kizárólagosság néhol degenerálódásokat okozott.

Az érem másik oldala azonban az, hogy ugyanabban a kultúrában köttetett házasságok közt kisebb a válások aránya

A különböző kultúrák és vallások keveredése, identitásvesztést okozhat a megszületendő gyermekben, és konfliktushoz vezethet a szülők identitás megőrzésében.

PÁRVÁLASZTÁSI RITUSOK
Kiskoromban nagymamám mindig körbehámozta az almát és a krumplit és ideadta, hogy dobjam hátra, amilyen betűt kiírt, azzal kezdődik majd a párom neve. Ez egy régi népi hagyomány része volt, amit a kalákákban használtak, hogy szórakozzanak a sok munka láttán.

Szent Iván éjkor a lányok tükröt dugnak a párnájuk alá és megálmodják a párjukat.

A jóslások minden kultúrában funkcióval bírtak, a tarot, a runa, a cigánykártya, a kávézaccban vagy a csillagokban való jóslás, megvilágította a tudatot, hírt adott arról mikor kinek ki jön el.

Különös rítus a szaharai tuaregek wodabe rítusa, ahol a férfiak hosszan cicomázzák magukat, kifestik szemüket, arcukat, fogukat kifehérítik, szemüket kimeresztik, sorban állnak és egy rezgéssorozattal jelzik szépségüket, a szégyenlős fátyolba bugyolált lány pedig választ egyet a

maszkarcú fiúk közül. Náluk egy fordított párválasztás történik, mindezt gyönyörűen megjelenikHerzog, a cannes-i fesztiválon díjnyertes filmjéban.

A magyar népi kultúrában is kiöltöztették a lányt és májusfa jelezte az eladó sorba kerül lány házát.

TÁRSTALANSÁG

A régi Indiában volt egy furcsa réteg: a „kobrakurtizánok”, akik soha nem választhattak párt maguknak. Ezek a gyönyörű nők az udvar bérgyilkosai voltak. Kiskoruktól rászoktatták őket a Cobra méregre, és amikor a szervezetük hozzászokott, akkor már az izzadságuktól meghalt az, akivel szeretkeztek. Így el kellett csábítaniuk az ellenség tisztjeit és azon nyomban belehaltak egyetlen csókjuktól.

Soha nem lehetett társuk, soha nem lehettek szerelmesek.

A kereszténységben is találunk a holland középkori időkben egy rendet: a beginákat, akik misztikus nők voltak, olyan apácákat, akik esküdtek arra, hogy társuk Jézus és ők Jézus szerelmesei.

Művelt, elkülönülő nők voltak, akik filozofikus stílusban írtak, és nem egyszer az egyház elítélte őket eretnekségért és boszorkányként égették el őket. Jeles képviselőjük Haddewijk volt, akinek fent maradtak nagyon szép írásai, de ő eltűnt, valószínű őt is boszorkánysággal vádolták. Ezek a nők egy misztikus társat választottak és extázisukban, hogy mindent megéltek vele.

A MÁSIK FÉL
Amikor az individualizáció nagy fontossággal bír, amikor a fiatalok előtt a karrier és a szingliség lebeg, amikor az együttélés, az alkalmazkodás, a közös tér és idő egyre kényesebb kérdések, a párkapcsolatok képlékenyek, a párválasztás bizonytalan, a média a tökéletes párt sugallja, a modellek utópikusak és hidegek, mégis hinni kell a nagy Ő-ben, abban, hogy valahol megvan a másik fél, aki életünk értelmének szerves része.

Egyik legszebb mítosza a párkeresésnek Platon „Lakomájában” van: az androgün mítosz.

Régebben androgünök éltek, négylábú, négykezű, kétfejű lények, akik erősebbek voltak az isteneknél. Ezért Zeusz szétvágta őket és így lettek az emberek. Azóta az emberek keresik a másik felüket, és ha megtalálják és összeölelkeznek, újból erősebbek az isteneknél.

Az emberek ebben az örökös keresésben töltik életüket…

Egy amerikai matematikus Weiss, aki életében csak szárazképleteket írt, soha semmi szöveget, felesége halála után visszahúzódott írt egy önéletrajzi könyvet. A könyv dedikációja így szól: „Feleségemnek, akinek halálával én is meghaltam.” Ennyire szerette a másik felét.

Ugyanilyen horderejű történet André Gorz élete. A híres közgazdász, ökológus, akinek felesége menthetetlen beteg lett és Andre kidolgozott egy egész étrendet, ökológiai programot.

De amikor felesége kritikus állapotba került, úgy döntött, hogy vége, megengedte a gázt és reggelre megtalálták őket összeölelkezve.

Az „Egy szerelem története” így kezdődik: „– Nemsokára betöltöd a 82 évet. Hat centivel kisebb lettél, alig vagy negyvenöt kiló és mégis ugyanolyan szép, törékeny és kívánatos. 58 éve élünk együtt és még jobban szeretlek, mint valaha. Újra érzem mellkasomban azt a gyötrő ürességet, melyet csak hozzám simuló tested melege tud feloldani.”

Clive Stapes Lewis: „A bánatról” című könyve szintén a tökéletes párról szól, a gyászról, az élet képtelenségéről, amikor felesége már nincs, lázadásáról Istennel, emberrel szemben, és a végső elfogadásról.

Ha példák vannak a mai korban is, akkor lehet, hogy valahol – kultúráktól, életterektől, személyiségektől és időktől függetlenül is –, van remény arra, hogy az androgün-mítosz valóra váljon.

Forrás: PR Herald www.prherald.hu